Terézmisszió - Magyarország

1./ Kilencedik gyermekének szerencsés megszületéséről Boldog Zélie Martin - Kis Szent Teréz édesanyja - 1873 első napjaiban levélben számol be öccsének és sógornőjének:
     „Tegnap (1873. január 2.), csütörtök éjjel fél tizenkettőkor kislányom született.”
     Teréz rövid életet élt, de tisztelete annál gyorsabban terjedt el. Szent X. Pius pápa „az újkor legnagyobb szentjének” nevezte, és megindította boldoggá avatási eljárását. Utóda XV. Benedek pápa 1922-ben elismerte, hogy Teréz hősies fokon gyakorolta az erényeket. XI. Pius pápa 1923-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatta Terézt. Szentté avatásakor a következőket mondta a pápa:
     „Az isteni bölcsességnek úgy tetszett, hogy őt egészen rendkívüli mértékben ruházza fel a bölcsesség adományával. Mindenekelőtt azonban táplálta szellemét és szívét a Szentírás szemlélésével, és az Igazság Szent Lelke megnyitotta számára és megértette vele azt, amit a bölcsek és okosak elől rendszerint elrejt, és az alázatosaknak nyilatkoztat ki. A természetfeletti dolgokban olyan tudásra tett szert, hogy mások számára kijelölhette az üdvösség biztos útját.”
     Szentté avatása után XI. Pius pápa a világmissziók védőszentjévé nyilvánította. 1944-ben pedig XII. Pius pápa Szent Johanna (Jeanne d,Arc) mellett Franciaország második védőszentjének rangjára emelte. 1997-ben – Teréz halálának 100. évfordulóján – Szent II. János Pál pápa egyháztanítóvá avatta Terézt. Indoklásában ez áll:
     „Egyedülálló tanításával és félreismerhetetlen stílusával Teréz a hit és a keresztény élet valódi tanítómestere. Írásai által, akárcsak a szent atyák kijelentései által, éltetően árad a katolikus hagyomány. Szent Teréz hozzájárult ahhoz, hogy a lelkek kigyógyuljnak a a janzenista tanok keménységéből és félelmeiből. Üzenetének magja Isten titka, a szeretet. Teréz az evangéliummal egyező utat mutatott nekünk, a kis utat, melyen mindenki járhat, hiszen mindnyájan az életszentségre kaptunk meghívást.”
     Michael Marsch domonkos szerzetes így ír Terézről Az irgalmasság jelzőtüze c. művében (231):
    „A hitetlenség, a zavarodottság és az irányvesztettség korában életével prófétai példát mutatott az elvilágiasodás ellen. Hivatása a szeretet és a bizalom kis útja marad, mely a halál kultúráját az irgalmasság kultúrájává alakítja. A kis út, amit Isten ajándékozott neki, nem ért véget.”
 
2./ A 2022. december 31-én meghalt XVI. Benedek pápa 2011-ben így szólt Kis Szent Terézről:
   „Halálakkor, 1897. szeptember 30-án, kereszttel a kezében Isten iránt érzett szeretetéről tett vallomásával távozott el. Tanításának, evangéliumi magyarázatainak kulcsa is ez, vagyis a Jézus iránt érzett szeretet.”
    Különös egybeesés, hogy mind Lisieux-i Szent Teréz, mind XVI. Benedek pápa utolsó szavai ugyanazok voltak: „Szeretlek, Uram!” A 18. zsoltár is így kezdődik:
     „Szeretlek, Uram, erősségem. Uram, menedékem, váram, szabadítóm.”
    Kis Szent Teréz és XVI. Benedek pápa a zsoltár szavaival az Isten iránti szeretetre gondolt és nem a pusztán nagyrabecsülésre, bármilyen mélyről fakad is az. Nagyrabecsüléssel egy másik ember, vagy egy szellemi érték iránti elismerésünket fejezzük ki. Az istenszeretet ennél több.

    Az istenszeretet mibenlétét utolérhetetlen bájjal fogalmazza meg József Attila egyik istenes verse, az
Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.
 
Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.
 
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.
 
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
 
Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.
 
József Attila istenes versét a gyermeki tisztaság, szeretetreméltóság, kedvesség lengi be. Az Istent munkálkodónak látja, ami teológiailag is helyes, mert Isten nemcsak megteremtette a világot, de állandóan fenn is tartja, vagyis „munkálkodik”.
      A költő a „nagyon szeretlek” kifejezést úgy teszi érzékelhetővé, mint ahogy a kisfiú mindenben segíteni akar az általa szeretett személynek, legyen az rikkancs, szántóvető vagy csősz. Az Isten és a hozzá bújó lélek bensőséges kapcsolatának gyönyörű megfogalmazása ez a költemény.
 
 
3./ Lisieux-i Szent Teréz utolsó leveleinek egyikében szintén a gyermeki odaadottság és rajongás hangján ír az istenszeretetről:
     „Az én utam teljes egészében a bizalom és a szeretet.  Látom, hogy elegendő semmisségünket felismernünk, és mint a gyermek, az Atya karjaiba vetnünk magunkat… Mert a gyermekek és a hozzájuk hasonlók azok, akik meghívást kaptak a mennyei lakomára.”
     Teréz kongeniális volt Jézussal, aki szintén a gyermeki lelkületet állította követendő példának:
„Ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18, 3)