Terézmisszió - Magyarország

1./ Lékai László bíboros több, mint 30 éve hagyományt teremtett azzal, hogy Árpád-házi Szent Margit ünnepéhez (január 18.) legközelebb eső vasárnap szabadtéri szentmisét mutatott be a Szent egykori sírhelyénél, a Margit-szigeti domonkos kolostor romjainál. A januári hideg ellenére minden évben katolikus iskolák diákjainak sokasága vesz részt a szentmisén.

     Megkérdezhetnénk azt, amit Jézus megkérdezett azoktól, akik Keresztelő Jánoshoz kimentek a Jordán partjára: „Mit mentetek ki látni?” (Lk 7,26) Vajon miért viszik ki a katolikus iskolák kicsi és nagy diákjait a szülők és pedagógusok a téli zimankóban különösen is fagyos szigetre? Azért, hogy találkozzanak egy magyar szent lelki gazdagságával.

2./ A mai nap szentje: Szent Antal apát, a remeték atyja. Időben ezer évvel megelőzte Árpád-házi Szent Margitot. Életkörülményeik sok tekintetben eltértek egymástól. Egy valamiben azonban közösek voltak: a lelki gazdagságban. Kettőjükhöz vegyük még hozzá Lisieux-i Terézt is, akinek közbenjárását kérjük a minden hónap 17-én bemutatott „Teréz-misén”. Miért megyünk el havonta a Teréz-misére? Miért megyünk kis évente a Margit-szigetre? Miért emlékezünk meg minden év január 17-én Szent Antal apátról? Azért, hogy merítsünk lelki gazdagságukból.

     Az orosz ortodox egyház XIX. századi szentje – Kronstadti Szent János – így ír a szentek lelki gazdagságáról:

     „Amiként a világi életben akadnak szegények és gazdagok, ugyanígy a szellemi világban, a lelki élet rendjében is léteznek nincstelenek és tehetősebbek. A szegények a gazdagoktól és a jómódúaktól kérnek, s nélkülük nem is tudnának élni, hasonlóképpen a lelki élet rendjében a szegényeknek a lelkileg gazdagabbakhoz kell folyamodniuk segítségért. Mi – lelkileg szegények, koldusok vagyunk, a szentek viszont lelkileg gazdagok, azaz már ebben az életben ragyognak a hittől és az istenfélelemtől. Hozzájuk kell nekünk, szegényeknek fordulnunk. Az ő imájukat kell kérnünk, hogy segítsenek olyan egyszerűvé válnunk, mint a gyermekek, s tanítsanak meg bennünket a lelki bölcsességre, arra, hogyan győzzük le a bűnöket, miként szeressük Isten és a felebarátunkat. Imádkozzatok tehát értem, Istennek szent emberei: próféták, apostolok, szent főpapok, vértanúk, szent életű szerzetesek, igazak és minden szentek, hogy hasonló lehessek hozzátok!

     Különösen eleven, lelki kapcsolatot kell fenntartanunk a mennyei lakókkal, valamennyi szenttel,   hiszen ők egy testnek, Krisztus egyházának a tagjai, amelyhez mi bűnösök is tartozunk, s amelynek élő feje maga az Úr Jézus Krisztus. Ezért könyörgünk hozzájuk imáinkban, beszélgetünk velük, hálát adunk nekik, dicsőítjük őket. Minden kereszténynek feltétlenül kapcsolatban kell lennie velük, ha keresztény életükben előre szeretnének jutni: mivel a szentek – barátaink, akik üdvösségre vezetnek bennünket, imádkoznak és közbenjárnak értünk.”

(Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban, 84-85. JEL Kiadó, 2014)

3./ „Mit mentetek ki látni?” - kérdezte Jézus a Jordán-partjára kimenő emberektől. Ők Keresztelő Szent Jánost keresték fel, akit Jézus a legnagyobb prófétának mondott. Akik évente kimennek a Margit-szigetre, akik havonta eljönnek a Teréz-misére, vagy elmennek kedves szentjük liturgikus emléknapján a szentmisére, azok a szentek lelki gazdagságából akarnak meríteni. Áldozatot jelent kimenni a Margit-szigetre a januári fagyban, áldozatot jelent elmenni a Teréz-misére, de éppen ez az áldozathozatal visz közelebb azokhoz a szentekhez, akiknek lelki gazdagsága vonz bennünket. Az áldozat idővel mindig meghozza a maga gyümölcsét. Csak kitartónak és hűségesnek kell lenni, mert  - ahogy a január 15-én, 101. évében meghalt dr. Olofsson Placid bencés atya mondta szűk két hónappal halála előtt – Isten eltűri a gyarló és bűnös embert, de keresi a hűségeseket.

     Az előttünk járó szentek példája segítsen a hűséges Krisztus-követésben!