A bizalom szentje – 2016.11.17.
Marton Boldizsár Marcell karmelita hetven évvel ezelőtt kilenc elmélkedésből álló kis könyvet írt Kis Szent Terézről „Bizalom szentje” címmel. Ezúttal Marcell atya gondolatait idézem.
1./ Kis Szent Teréz Isten ajándéka, mégpedig nekünk, a mi korunk számára. Általa beszél hozzánk az Úr, - igen világosan, röviden, megkapóan. Amit a Szentírásban Szent Lelke tanít, azt vele összefoglalja, annak lényegét kihangsúlyozza.
Kis Szent Teréz a Szentírás kivonata. Isten Szava, - így nevezte őt XI. Pius. Isten Akarata, - mondjuk mi ,kik egészen az ő útját járjuk.
Mit akar vele Isten?
A Szentírás az isteni bölcsességnek és a szeretetnek óceánja. Ezt sokan meglátták, tudják is, fejtegetik is, de mélyebbre csak kevesen néztek. Kis Teréz leszállott ennek az óceánnak a legmélyére. Felhozta onnan az élővizek legcsodálatosabb termését: a bizalom mennyei kagylóját. Ez a kagyló izzadja ki Ég és Föld egyetlen igazi drágagyöngyét: a szeretetet.
Minden emberi szív – csöpp-óceán. Minél mélyebben és minél nagyobb számban termeli benne a bizalom kagylóit, annál értékesebb és annál több lesz benne a szeretet drágagyöngye.
Jól meg kell értenünk Isten tervét! Azt akarja, hogy világosan lássunk, azt, hogy tudjunk határozottan cselekedni, sőt szentté lenni! Ezért a leglényegesebbet akarja fejünkbe-szívünkbe „verni” Kis Szent Terézzel: a bizalmat, mert ez egyesít a leggyorsabban a szeretettel. Hiszen Isten maga a szeretet!
Kis Teréz tana tehát a bizalom tana. Küldetése saját szavai szerint az, hogy megszerettesse a jó Istent, úgy, amint ő szereti..., hogy megtanítsa a lelkeket az ő kis útjára, azaz a lelkigyermekség, a bizalom és az Istenre való teljes ráhagyatkozás útjára. S teszi ezt oly bámulatos könnyedséggel, annyi bájjal és egyúttal lélegzetet elállító mélységgel, hogy önkénytelenül valljuk: ha van az Eucharisztiának szentje: Szent Paszkál, a misztikának két nagy szentje: Nagy Szent Teréz és Keresztes Szent János, a Szentlélek hárfája – Szent Efrém, a vidám szent – Bosco Szent János, az önmegtagadásnak pedig egész sereg szentje van, akkor Kis Szent Teréz – a bizalom szentje.
Isten számon kéri tőlünk az Ő szépséges ajándékát: Kis Terézt.
Számon kéri az Ő akaratát! Vajon hogyan adunk számot?!...
Menjünk lelki magányba, szálljunk le a mélybe kis Szentünkkel együtt s hozzuk onnan fel a határtalan, szent bizalom szépséges kagylóját!
2./ Bizalom! Bizalom! Csodákat mível.
Embert is ez hoz közel egymáshoz: a bizalom! Ez fűzi a kicsi gyermeket édesanyjához, a fiút, leányt szülőjéhez, s ha nincs, ha elvész a bizalom, elszakad a kettő egymástól: anya és fia, anya és leánya. Bizalomért eped a menyasszony és vőlegény, a férj és feleség, és ha nincs, pokol az élet! Ha nincs bizalom, nincs nevelés! - Nélküle Ég és Föld sohasem találkozik.
Mikor találkozott Kis Teréz tekintete először Jézuséval? Az első szentáldozásban. Azóta le nem vette Róla tekintetét... A bizalom felemelte, Hozzá vitte, a csepp beleesett az Óceánba, a fehértollú sirály a tenger hullámaiba zuhant – örökre. „Én Istenem, én csak egy kis madárka vagyok, akit még csak gyönge pihe borít. - Nem vagyok sas: a sasnak csupán szeme és a szíve van meg bennem... Igen, annak ellenére, hogy oly végtelenül kicsiny vagyok, szembe merek nézni a szeretetnek isten Napjával... Semmi sem lesz képes engem megijeszteni: sem a szél, sem az eső... Ilyenkor megfeszítem bizalmamat a végsőkig s még csak moccanni sem fogok, tudván azt, hogy ott, a szomorú felhők müögött az én drága Napom tovább ragyog.”
Van a bizalomnak valami megbűvölő ereje. Akire ráárad, azt húzza magához, rabjává teszi. A kisgyereknek ilyen a tekintete. Anyját magához láncolja. A szem, amelyből bizalom sugárzik, bűvös erőt rejteget. Levonja az Eget a földre...; az Istent magához köti, elfelejtet Vele mindent; Isten kénytelen megbocsátani, a bizalomnak nem tud ellenállni, - megadja Magát neki.
Most már tudom: csak Őt kell nézni, az isteni Szempárt! Hódító bizalommal és Tőle megbűvölten! Ez lesz az én állandó gyakorlatom: bizalommal teli tekintet mindhalálig!