Terézmisszió - Magyarország

1./ Lisieux-i Szent Teréz önéletrajzának ez a mondata legyen mai elmélkedésünk alapja. Már csak azért is érdemes ezen a mondaton elgondolkodni, mert minden hónap 17-én azokra a szándékokra mutatjuk be a szentmisét – az ún. „Teréz-misét” - amelyeket a hívek cédulára írva bedobnak a farkasréti templomban lévő Kis Szent Teréz-dombormű  alatti levélszekrénybe.

     Szent Ágoston püspök írja, hogy az ember életét vágyai vezérlik. Ha pl. a kecskének zöld ágat nyújtok, azzal már vonzom, mert vágyik a zöld ágra. Hasonló módon az embert is vágyai vezérlik. Ezt ismeri fel a reklámipar, és olyan vágyakat kelt reklámjaival, amelyek a nézőt a fogyasztásra, vásárlásra késztetik. Az ember életét valóban vágyai vezérlik. Vágyainkat alapvetően két csoportba oszthatjuk: vannak földi vágyaink, és vannak természetfeletti vágyaink. Földi vágyaink sokfélék, felsorolni sem lehet mindet, legfeljebb főbb csoportjait említsük. Vágyaink érintik családunkat, egészségi állapotunkat, vagyoni helyzetünket, a diákok tanulmányi és sport-eredményét, fiataloknál a párkeresést, felnőttek esetében pedig a karrierépítést. Természetfeletti vágyaink alapvetően Istenre vonatkoznak. A legáltalánosabb természetfeletti –  mennyei – vágyunk: az üdvösség elérése, azaz a mennybe jutás. Speciális természetfeletti vágy a papi- vagy szerzetesi hivatás, ami Istentől eredő meghívás. Ha csak a legszentebb imádságunkat – a Miatyánkot - nézzük, abban is számos természetfeletti vágyunkat fogalmazza meg Jézus: a kísértések elkerülését, a bűnbocsánatot, a gonosztól való megszabadítást. Jézus ebben az imádságban a legszorosabban vett földi vágyunkról – a mindennapi kenyérről – sem feledkezik meg, de mint látjuk, a természetfeletti vágyak közül többet fogalmaz meg. Ez az arányeltolódás megfelel a földi és az örök élet arányának, hiszen a földi élet hossza eltörpül az örök élet mellett.

2./ Kis Szent Teréz önéletírásában olvassuk azt a meghökkentő vágyát, hogy ő „nagy szent akar lenni”. Akár vakmerőnek is mondhatnánk ezt a vágyát. Teréz még egy aggódó gyóntató atyának sem engedte meg, hogy eloltsa ezt az égető vágyát. Őt olthatatlan vágy hajtotta, hogy szentté váljon, sőt „nagy szent” legyen belőle. Mire alapozta ezt a vágyát?

     Írásában a nagy karmelita egyháztanítóra – Keresztes Szent Jánosra – utal: „A Jóisten sosem ad olyan vágyat, amelyet ne tudna teljesíteni.” Ebből a mondatból kiindulva írja aztán önmagáról: „Isten azt kívántatta meg velem, amit meg akart adni nekem.” (Önéletrajz, 299) Mire gondolhatott Kis Szent Teréz? Elsősorban szerzetesi hivatására, amely már kiskamasz éveiben felébredt benne. Apáca szeretett volna lenni mielőbb. Addig ostromolta a püspökét az apácák közé történő felvétele ügyében, sőt XIII. Leó pápához is elment édesapjával együtt ez ügyben, hogy végül már 15 évesen beléphetett a karmeliták kolostorába. De nem ez volt életének fő célja, hanem az, hogy szentté váljon. A szerzetes élet csak eszköz volt a szentté válás útján. S rövid – mindössze 9 éves szerzetesi élete – elég volt ahhoz, hogy a 24 évesen meghalt Teréz végül valóban „nagy szent” legyen. A szentség nagysága csak halála után vált ismertté, de ott eljutott az emberi mérték szerint elérhető legnagyobb elismerésre: halála után 28 évvel szentté avatták, majd a missziók második védőszentje lett, halálának 100. évfordulóján pedig Szent II. János Pál pápa egyháztanító címmel tüntette ki Lisieux-i Szent Terézt. Ő az egyház harmadik női egyháztanítója. Ennél ragyogóbb pályafutást, divatos szóval „karriert” nem lehet elképzelni.  Isten azt kívántatta meg Terézzel – az életszentséget –, amit meg akart adni neki.

3./ A Teréz-misére minden alkalommal megfogalmazhatjuk vágyainkat, melyeket Kis Szent Teréz közbenjárását kérve Isten elé terjesztünk. Az elmondottak alapján és  a Miatyánkban elmondott kérések tükrében milyen természetfeletti vágyainkat fogalmazhatjuk meg? Első helyen állhat az üdvösség, azaz az életszentség elérése. Ez nem vakmerő kérés – Teréznél sem volt vakmerő kérés –, hanem inkább a leginkább magától értetődő kérés egy hívő részéről. De közösségi vonatkozású vágyaink is legyenek. Teréznek is volt közösségi vágya: misszionárius szeretett volna lenni, azaz a hit terjesztője. Betegsége ebben fizikailag megakadályozta, de lelkében igazi misszionárius volt, aki imádkozott a misszionáriusokért. Egy katolikus hívőnek is legyen közösségi vágya: pl. imádkozzon papi és szerzetesi hivatásokért, végezzen szentségimádásokat a négy év múlva esedékes budapesti Eucharisztikus Kongresszusért, illetve a „szentségimádási staféta” keretében egy másik plébániáért.

     Ha ezek a vágyaink meggyökeresednek bennünk, Isten minden segítséget megad hozzá, hiszen ezek a vágyak egybeesnek az Ő akaratával: minden ember üdvösségének elősegítésével.