„A bűnösök asztalánál ülve” - 2015.11.17.

1./ Zakeus története (Lk 19.1-10) arról szól, hogy Jézus a jerikói fővámos házában szállt meg. Jézus nem törődött azzal, hogy emiatt meg fogják őt szólni. A vámosokat  a zsidó társadalom  bűnösnek tartotta és az emberek kerülték velük még az érintkezést is, nemhogy vendégségbe mentek volna hozzájuk. Jézus számára azonban a bűnös ember is fontos volt, hiszen ő mondta, hogy „nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” (Mk 2,17).

 

     Amíg a zsidó társadalom  nem szerette a bűnösöket, Jézus szerette a bűnösöket, s ezt azzal mutatta ki, hogy leült a bűnösök asztalához.

 

2./ Lisieux-i Szent Teréz nagyon közel állt Jézushoz, mert lélekben ő is leült a bűnösök asztalához. Teréz egy napon szokatlan vallomást tett nővértársának. Ezt mondta: „Ha nem vettek volna fel a Kármelbe, beléptem volna egy menhelybe, hogy ismeretlenül és megvetetten éljek a szegény bűnös lányok között! Mindenki szeme láttára, boldogan töltöttem volna köztük a napjaimat: apostola lettem volna társnőimnek, elmondtam volna nekik, mit gondolok a jó Isten irgalmasságáról...”

 

     Kis Szent Teréz nem vetette meg a bűnösöket, ugyanakkor nem gondolta, hogy ő a bűnösök felett állna azért, mert az ő élete tiszta. Nem! Teréz Isten megelőző kegyelmi ajándékának tartotta a maga tiszta életét. Isten elvette lába elől a követ, azért nem bukott el. Így írt erről: „Semmiféle érdemem nincs abban, hogy megmenekültem a teremtmények (bűnös) szeretetétől, hiszen a jó Isten nagy irgalmassága előre megőrzött ettől. Elismerem, hogy nélküle éppen olyan mélyre zuhantam volna, mint Szent Mária-Magdolna..., … de azt is tudom, hogy nekem Jézus többet engedett el, mint Magdolnának, mert nekem már előre elengedte... megakadályozva, hogy elbukjak.”

 

   Kis Szent Terézben élt a vágy, hogy életét adja a bűnösökért. Ezért imádkozott oly buzgón a gyilkos Pranziniért, vagy a bűnben élő papokért, és hitetlen sógoráért. Terézben igazi felebaráti szeretet élt, s ez segítette őt abban, hogy megértő tudjon lenni a nálánál gyarlóbbak iránt. Amikor a noviciákkal –  az apácajelöltekkel – foglalkozott, friss felfedezésre tett szert az igazi testvéri szeretet mibenlétéről. Így ír erről: „Megértettem, hogy a tökéletes szeretet abban áll, ha elviseljük mások hibáit, nem lepődünk meg gyengeségeiken, és épülünk a legkisebb jócselekedetükön is, amelyet meglátunk bennük.”

 

3./ Mi ugyan nem találkozunk bűnös vámossal, de nap mint nap találkozhatunk ellenszenves emberrel, aki mások, vagy akár én magam sem kedvelek. Ám az a tény, hogy Jézus leült a bűnösök asztalához, vagy ahogy Kis Szent Teréz lélekben ugyancsak szerette a gyarló embereket – nos ez a tény arra buzdít, hogy legyek megértő a bűnösök iránt. _A felebaráti szeretet ezt követeli tőlem. Ne legyek elutasító, vagy megvető  a bűnösök iránt, jóllehet ez sokkal könnyebb lenne.  

 

     A VII. században élt szír szerzetes – Lajtorjás (Klymacus) Szent János – meglepő módon szinte ugyanazt írja, mint Kis Szent Teréz. A sínai kolostor egykori apátja ezt írta: „Meg akarod tudni, vajon szereted-e felebarátodat? Vizsgáld meg, fáj-e, elszomorít-e, ha hibába esni látod. És örömöd telik-e benne, ha sok kegyelemben részesül és előrehalad?”

 

     Kis Szent Teréz és Lajtorjás Szent János egyaránt épült azon, ha másokban a legkisebb jócselekedetet fedezte fel. Igyekezzünk követni őket ebben, mert ez az életszentségre vezető „kis út”.