Egyháztanítók közössége – 2015.09.17.

1./ Multikulturális világunkban sokféle tanítással és sokféle életvitellel találkozunk. Mindegyiknek megvan a maga célkitűzése. Ebben a piaci kavalkádban mindegyik kultúra a maga tanítását és életvitelét dicséri, ami természetes is. Van azonban egy nehézség: melyiket válassza a fogyasztói kultúrában élő európai ember? Most, amikor a keresztény kultúrához kötődő – de azt megtagadó - Európa összetalálkozik a mohamedán kultúrához kötődő migránsok tízezreivel, sorsdöntő kérdés, hogy miként viszonyul ehhez a helyzethez. Az általános zűrzavarban alapvetően két ellentétes nézet látszik körvonalazódni. Az egyik az érvényes törvények segítségével meg akarja védeni határait és azon belül élő népét az eltérő kultúrából fakadó elkerülhetetlen konfliktusoktól. A másik a liberális álláspontot követve semmiféle korlátot nem akar felállítani, és a tolerancia nevében kaput nyit a most már láthatóan intoleráns, erőszakos migránsok előtt. Európa nagy bajban van. A legfőbb baj nem a migránsok kezeléséből adódik; a legfőbb baj Európa népeinek és vezetőinek identitásválságából adódik. A liberális demokrácia bűvöletében megtagadta keresztény gyökereit, vagyis múltját. De aki megtagadja múltját, annak nincs jövője – mondta Ferenc pápa.

2./ Ma Bellarmin Szent Róbert bíboros, egyháztanító emléknapja van, de egyszersmind  minden hónap 17-én „Teréz-misét” tartunk, vagyis Kis Szent Teréz közbenjárását kérjük azokhoz a kérésekhez, melyeket papírra írva bedobnak a Szent domborműje alatt lévő levélszekrénybe. A mai szentmisén tehát két szentre is emlékezünk, akik között több közös vonás van, noha kettőjük között bő kettőszáz esztendő van. Az egyik közös vonás, hogy mindkettőjüket XI. Pius pápa avatta boldoggá és szentté az 1920-as években. A másik közös vonás, hogy mindketten egyháztanítókká lettek nyilvánítva. Bellarmin Szent Róbertet XI. Pius, Lisieux-i Szent Terézt Szent II. János Pál pápa nyilvánította egyháztanítóvá.

     De vannak különbségek is kettőjük között. Amíg Bellarmin Szent Róbert korának talán legnagyobb tekintélyű teológusa volt, aki a világhírű római Gregoriána Egyetem rektora is volt, addig Kis Szent Teréz csak a rábízott néhány apácajelöltet tanítgatta egy piciny kármelita kolostorban. Amíg a tudós bíborost ismerte az egész akkori Európa, addig a fiatal Terézről mit sem tudott a világ – egészen haláláig. Amíg Bellarmin Szent Róbert alig ismert a mai keresztény emberek körében, addig Kis Szent Teréz az egyik legnépszerűbb szentnek számít.

     Eme alapvető különbségek mellett azonban megfigyelhető valami közös vonás a két nagy egyháztanító között. Ez pedig az életcél megfogalmazása, és egész életük alárendelése az életcélnak. Az életcél nem a karrierépítés, nem egy egyetem létrehozása volt Bellarmin Szent Róbert számára, hanem Isten megdicsőítése és az örök üdvösség elérése. Kis Szent Terézt is ez a cél vezette: Istent szeretni, és másokkal megszerettetni. Talán nem véletlen, hogy egy harmadik nagy egyháztanító, az V. században élt Szent Ágoston püspök is hasonló módon fogalmazza meg életünk végső célját: „Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned.”

     A három említett egyháztanító – noha évszázadok választották el őket egymástól - közösséget alkotnak az élet legfőbb céljának meghatározásában. Miért lehetséges ez? Azért, mert egy közös forrásból táplálkoztak, egy keresztény kultúrának voltak a tagjai. A közösség alapja a közös múlt. Ez a közös múlt, közös keresztény identitás alapozta meg tanításuk egységét.

3./ Ma Bellarmin Szent Róbert tanításával emlékezzünk Kis Szent Terézre. A híres teológus írja: „Ha okos vagy, értsd meg, hogy Isten dicsőségére és a te örök üdvösségedre vagy teremtve! Ez a te végső célod, ez az életed értelme, ez a szíved kincse. Ha e célodat eléred, boldog leszel, ha elveszted, elbukott leszel.”

Az ezután következő mondatait úgy hallgassuk meg, hogy közben a fiatalon meghalt, és betegségében nagyon sokat szenvedett Kis Szent Terézre gondolunk.

     „Ezért tehát számodra csak azt tartsd igazán jónak, ami elvezet e végső célodhoz, és igazán rossznak tartsd, ami eltérít téged e célodtól. A jó- vagy balsors, gazdagság vagy szegénység, egészség vagy betegség, tisztelet vagy gyalázat, élet vagy halál a bölcs ember szemében nem olyan dolgok, amelyeket önmagukért kívánni vagy kerülni kellene. De ha ezek elvezetnek téged az Isten dicsőségére és a te örök boldogságodra, akkor mind jók és kívánatosak; ha azonban megakadályoznak téged benne, akkor ezek mind rosszak és elkerülendők.”