Rózsa és ibolya – 2015.06.17.
1./ Dancsák Viktor nagybárkányi hitoktató misztériumjátékot írt Szent Fausztina, az irgalmasság apostola címmel, melyet a nagybárkányi fiatalok Budapest-Farkasréten is előadtak, június 7-én, Úrnapján, az utcán felállított szabadtéri színpadon. A misztériumjáték Szent Fausztina nővér naplójának feljegyzéseire épült, melyből most szó szerint idézem Fausztina nővér álmát Kis Szent Terézzel.
„Még újonc voltam, s olyan nehézségeim voltak, amelyekkel nem bírtam megbirkózni. Ezek benső, lelki természetű nehézségek voltak, és külső nehézségekhez kapcsolódtak. Sok kilencedet mondtam el különböző szentekhez, de a helyzet mind nehezebbé vált. Szenvedéseim emiatt oly nagyok voltak, hogy már nem tudtam, hogyan éljek tovább; de hirtelen az jutott eszembe, hogy Kis Szent Terézhez kell imádkoznom. Elkezdtem egy kilencedet ehhez a szenthez, akit már a kolostorba lépésem előtt nagyon tiszteltem. Időközben kissé lecsökkent ez a lelkesedésem, de most a szükségben újra nagy buzgalommal kezdtem imádkozni hozzá. A kilenced ötödik napján álmomban megláttam Szent Terézt úgy, mintha még a földön élne. Elrejtette előttem szentségét, s vigasztalni kezdett, hogy ne szomorkodjam annyit ezeken a dolgokon, inkább hagyatkozzam jobban Istenre. Azt mondta nekem: 'Én is sokat szenvedtem.' - De én nem nagyon hittem el neki, hogy sokat szenvedett, s így szóltam: 'Véleményem szerint te egyáltalán nem szenvedtél.' De Szent Teréz meggyőzött arról, hogy valóban sokat szenvedett. Még hozzátette: 'Tudja meg, nővér, három nap múlva az a dolog, ami most bántja, szerencsésen fog végződni.' Mikor ebben kételkedtem, tudomásomra hozta, hogy ő egy szent. Ebben a pillanatban lelkemet öröm töltötte el: 'Te szent vagy?!' Azt válaszolta: 'Igen, szent vagyok. Bízzál benne, hogy ügyed három nap múlva jóra fordul.' Még azt is megkérdeztem: 'Szent Terézke, mondd meg, az égbe jutok-e?' Azt felelte: 'Igen, nővér, a mennybe jutsz.' - 'Szent leszek-e?' ' Igen, nővér, szent leszel!' - 'De Terézke, mondd meg, az égbe jutok-e?' Azt felelte: 'Igen, nővér a mennybe jutsz.' - 'De Terézke, olyan szent leszek-e, mint te? Felkerülök-e az oltárokra?' Ő pedig így válaszolt: 'Igen, szent leszel, mint én, de bíznod kell Jézusban.' Még megkérdeztem, hogy az apám, anyám is a mennybe jut-e?' - 'Oda jutnak.' - 'Hát a testvéreim az égben lesznek-e?' - 'Nagyon sokat kell imádkoznod értük' – de nem adott határozott választ. Megértettem, hogy sok imára van szükségük.
Mindez csak álom volt, s ahogy a közmondás tartja: 'Az álom – csalfa kép, de Isten – hit.' Harmadnapra mégis, ahogy Szent Teréz megmondta, megoldódott – és pedig nagyon könnyen – ez a nehéz ügyem. Minden szóról-szóra úgy teljesült, ahogy megmondta. Bár álom volt az egész , de jelentőségteljes.” (Napló, 150)
Ma már tudjuk, hogy Szent Fausztina nővér álombeli látomása tökéletesen teljesült. Amint Kis Szent Teréz megmondta, Fausztina nővérből is szent lett. A lengyel nővért a lengyel pápa – Szent II. János Pál – 1993-ban boldoggá, majd 2000-ben szentté avatta. Szent Fausztina 33 évet élt itt a földön, és halála után 62 évvel a szentek közé emelkedett, elsőként a harmadik évezred kezdetén.
2./ Kis Szent Teréz és Szent Fausztina nem csak az álomban találkozott egymással, de lelkületük is igen hasonló volt egymáshoz – noha más korban éltek: Kis Szent Teréz már nyolc éve halott volt, amikor Fausztina Kowalska 1905-ben megszületett. Hasonlóságuk az alázatosságban és az Isten iránti bizalomban nyilvánult meg a legszembetűnőbb módon. Terézt a bizalom szentjeként is emlegetjük, a Fausztina nővér látomása alapján készült – Jézust ábrázoló – festmény alján pedig ez a lengyel mondta olvasható: Jezu ufam tobie – Jézus, bízom benned.
Kis Szent Teréz nagyon szerette a rózsát, és megígérte, hogy halála után a kegyelmek rózsaesőjét fogja kieszközölni Istennél azok számára, akik szeretik őt.
Szent Fausztina így ír naplójában az ibolyáról:
„Jézusom, tudod, mennyire szeretnék elrejtőzni, hogy senki se ismerjen, csak a Te édes Szíved. Kis, fűben rejtőző ibolya szeretnék lenni, ismeretlenül a pompás, zárt kertben, hol gyönyörű rózsák és liliomok nyílnak. Már messziről meglátni a pompás rózsát és gyönyörű liliomot, de ahhoz, hogy az ibolyát is meglássák, mélyen le kell hajolni - csak az illata árulja el. Ő, mennyire örülök, hogy így el tudok rejtőzni!”
Kis Szent Teréz és Szent Fausztina virág akart lenni Isten virágoskertjében – a mennyben. A virág nem önmagáért van. Abból lesz szent, aki nem önmagáért él, hanem Istenért és embertársaiért.