A Teréz-misszió imádsága a mi áldozatunk – 2015.03.17.

 1./ „Gyermekeim, elvégzitek-e imádságaitokat?” - kérdezte a Szűzanya két gyerektől 1846. szeptember 19-én, amikor megjelent előttük La Salette-ben. A két pásztorgyerek – a 11 é Maximin Giraud és a 14 éves Mélanie Calvat – őszintén bevallották: „ Ó, asszonyom, nem mindig.”

A Szűzanya ezután biztatta őket, hogy reggel és este imádkozzanak, legalább egy Miatyánkot és Üdvözlégyet, de ha van idejük, többet is.
     Különös, hogy a Szűzanya többször jelent meg szegény sorsú gyerekeknek. A La Salette-i jelenés után 12 évvel – 1858. február 11-én – a 14 éves Bernadettnek jelent meg az ugyancsak franciaországi Lourdes-ban, majd 1917. május 13-án a portugáliai Fatimában jelent meg a 10 éves Luciának, a 9 éves Ferencnek és a 7 éves Jácintának. A gyerekeket minden alkalommal imádságra buzdította.
     A Teréz-misszió tagjai – gyerekek és felnőttek – vállalták, hogy minden nap imádkoznak egy általuk nem ismert papért, szerzetesért. „Gyermekeim, elvégzitek-e imádságaitokat?” - kérdezhetné tőlünk is a Szűzanya.
 
2./ Az imádság erejéről a következő történet győz meg minket.
     A budapesti pálosok Gellért-hegyi sziklakápolnájában minden hónap 28-án imádkoznak a meg nem született magzatokért. Ennek híre eljutott Veszprémbe, és ott is létrejött egy ki imacsoport, akik minden hónap 28-án a kórház kápolnájában összegyűlnek, hogy imádkozzanak a magzatokért, az abortusz ellen, illetve a meddőkért gyermekáldásért. A 25 fős kis csoport két vezetőjével – egy édesapával és orvos lányával – riport készült a Mária Rádióban. Itt megadták az elérhetőségüket, ha valakinek segítségre lenne szüksége. Másnap szól a telefon, egy várandós édesanya telefonált és elmondta, hogy el akarta vetetni a gyermekét. Bekapcsolta a rádiót és éppen a magzatokért imádkozókkal történő beszélgetést hallotta. Egy átsírt éjszaka után az ÉLET mellett döntött, a baba életben maradt. Azért telefonált, hogy köszönetet mondjon. Ő talán az első magzat, akinek az életét ennek az imaközösségnek a közbenjárása mentette meg.
     'Ugyan, mit ér az ima?' - kérdezik olykor kételkedőn az emberek. Hát ez a példa igazolja, hogy az ima  életet érhet. Ennyit ér az imádság! Olykor földi életet ment az ima ereje, máskor örök életet nyerhetünk az imádság segítségével. A Teréz-misszió imaközössége szintén papi életeket menthet meg az ellanyhulás veszélyétől, vagy akár a hitehagyás bűnétől. Kell-e ennél nagyobb biztatás a vállalt imádság végzésére?!
 
3./ „Az imádság lelki áldozat” - írta az ókor egyik legnagyobb keresztény írója, Tertullianus. Az ószövetségben állatokat áldoztak fel, hogy elnyerjék Isten tetszését. Ám az imádság lelki áldozat, mely a korábbi véres áldozatokat eltörölte – írja a III. században Tertullianus, majd azzal folytatja, hogy Isten tőlünk az imádság áldozatát várja el. „Midőn ugyanis lélekben imádkozunk, lelki áldozatként mutatjuk be imádságunkat, mint Istennek tetsző és kedves áldozatot. Így kívánta ezt az Úr, és ilyen imádókról gondoskodott... Az ószövetségi imádság is megszabadított tűzvésztől, vadállatoktól és éhínségtől, pedig nem Krisztustól nyerte erejét. Mennyivel hatékonyabb a keresztény imádság! Nem az enyhülés angyalát állítja a lángok közé, az oroszlánok száját nem zárja be, az éhezőknek sem nyújt bőséges eledelt, és a kegyelem ajándéka a szenvedés érzéséből semmit sem vesz el, de helytállással vértezi fel a tűrőket, a szenvedőket és a fájdalomtól gyötörteket; erőt ad a kegyelem mellé, hogy megtudja a hit, mit nyer el az Úrtól, és megértse, mit kell Isten nevéért szenvednünk.”
 
4./ Lisieux-i Szent Teréz „kis útja” azt jelenti, hogy „nem enged ki kezéből egyetlen kis áldozatot sem, és a legapróbb dolgot is felhasználja arra, hogy szeretetét megmutassa” Jézusnak. Halálos ágyán nővérének írt levelében ezeket a kis áldozatokat virágszirmokhoz hasonlítja, melyeket Jézus trónusa elé szór. Tudja, hogy ezek az értéktelen virágszirmok értékesek lesznek Jézus számára. A mennyben élő szentek – az Égi Egyház tagjai –  összegyűjtik ezeket az áldozat-szirmokat és Jézus kezébe teszik, majd ráhintik a földi életben szenvedő Egyházra, hogy a szenvedő Egyház tagjait diadalra, a mennybe segítsék.

     Kis Szent Teréz ezt értette a „rózsaeső” alatt, melyről élete végén beszélt. A Teréz-misszió tagjainak imádsága egy-egy virágszirmot jelentenek, melyet Jézus kezébe tesznek, Ő pedig azt ráhinti azokra a papokra, szerzetesekre, akikért az imádságok szólnak. Higgyünk az ima erejében!