Kis Szent Teréz és a kereszt – 2014. október 17.

1./ Lisieux-i Szent Terézt mindig kereszttel a kezében ábrázolják. Képein és szobrain nem csak attribútumként, ismertetőjelként szerepel a kereszt. A keresztnek igen fontos szerepe volt Teréz életében. Teréz egyik nővértársa elmondása alapján tudjuk, hogy Teréz már reggel felkeléskor előre felajánlotta nap áldozatait, hogy – ahogyan mondta - „életet adjak gyermekeimnek, a szegény bűnösöknek. Megcsókolom keresztemet, gyengéden a párnára teszem, amíg öltözködöm és azt mondom neki: Jézusom, eleget dolgoztál, eleget sírtál földi életed harminchárom éve alatt. Te ma pihenjél, most rajtam a sor, hogy harcoljak és szenvedjek.” - Ugyanez a nővér azt is elmondta, hogy amikor egy alkalommal lustán, vonakodva ment a mosókonyha felé, Teréz ezekkel a szavakkal feddte meg őt: „Így tesz az, akinek gyermekei vannak, akiket táplálni kell, akikért dolgozni kell, hogy éljenek?!” (vö. Bakos Rafael OCD: Isten szívének visszhangja, 88)

     Ez az életszerű és életszagú történet szinte a dokumentumfilm érzékletességével állítja elénk Terézt, amint elkezdi napját. Ébredése után első gondolata máris a bűnösök felé szállt, akikért felajánlotta napi áldozatait. Valójában olyan szeretettel gondolt a bűnösökre, miként egy anya a gyermekére. Teréznek a bűnösök voltak a „gyermekei”. Gyermeki szeretettel csüngött a bűnösökön, valahogy úgy, mint a kis gyerek, aki kedvenc játékszerét le nem tenné a kezéből – Teréz így szorongatta a keresztet, vagy ha munkája miatt nem is szorongathatta, akkor szeretettel tekintett a keresztre. Neki nem volt játékszere – ő maga volt Isten játékszere. Azt mondta egy alkalommal, hogy ő Jézus labdája akar lenni, s az sem bántaná, ha Jézus őt a sarokba dobná, miként a gyerek is a sarokba dobja a játéklabdáját, ha megunta.
 
2./ Szent Josemaria Escrivá is nagyon szerette a keresztet. Út c. könyvében ezeket olvassuk.
     „Ha egy szegény, összetákolt, lehagyott keresztet látsz, amelyről hiányzik az Úr teste... el ne felejtsd, ez a kereszt, a te kereszted: a mindennapi dísztelen, rejtett és örömtelen kereszt, mely várja az áldozatot … Légy te az áldozat!” (178)
     Másutt egy tudós leveléből idéz: „Amikor feltekintek a mikroszkópról, tekintetem a csupasz, fekete keresztre esik. Ez test nélküli kereszt, szimbólum. Jelentőségét az emberek nagy része nem veszi észre. És bár fáradtan, már-már abbahagyva a munkát – újból a lencse fölé hajoltam és tovább dolgoztam, mert úgy éreztem, hogy a magányos kereszt készséges vállakra vár.” (277)
     Milyen szép példák ezek. Terézé, aki felkelése pillanatától megszorítja a keresztet, napközben pedig szemével simogatja azt; és a tudósé, aki fáradtan is a keresztre emeli tekintetét és mintegy Cirenei Simonként viseli munkájának terhét – Jézusért. Ezek a láthatatlan áldozatok a legértékesebbek. Szent Escrivá meg is jegyzi: „A világ csak azért csodálja a szembetűnő áldozatot, mert nem ismeri a titkos, csendes áldozat értékét.” (185)
 
3./ Szent Péter apostol buzdít: „hozzatok Istennek tetsző lelki áldozatokat” (1 Pét 2,5) Az áldozathozatallal kapcsolatban Péter apostol az épület allegóriáját használja: amint az épület kövekből áll össze, úgy az Egyház is „élő kövekből épül lelki házzá” (2,4). Amint egy épületben minden kőnek megvan a maga szerepe, úgy az Egyházban is minden hívőnek megvan a maga helye.
Mindenkire szükség van! Ha a mai társadalom egyes embereket – pl a hajléktalanokat, máskor az öregeket és betegeket – értéktelennek is tart, az Egyházban mindenkinek hasznos szerepe lehet.
     Miért lehet hasznos minden keresztény? Azért, mert mindenki képes áldozatot hozni a bűnösökért – akárcsak Szent Teréz. Mindenki képes felajánlani fáradtságos munkáját az emberiségért, családjáért – akárcsak a mikroszkóp fölé hajoló tudós. Mindenki képes szemével megsimogatni a keresztet – miként azt Kis Szent Teréz és Szent Josemaria Escrivá tette.
     A Teréz-misszió tagjai – akik minden nap elimádkozzák egy papért a vállalt imádságot – ugyancsak áldozatot hoznak az Egyházért. Ezzel a rövid imádsággal is építik az Egyház lelki házát. A Teréz-misszió tagjai igen értékes tagjai az Egyháznak, bármilyen csekély áldozatot is hoznak naponta. Végül is az Egyházért hozott áldozat különböztet meg bennünket más emberektől. Ettől leszünk mi különlegesek, nemcsak Isten szemében, de az emberek szemében is.
     Szent Pál apostol is buzdít: „Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemetek hódolata. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át...”  (Róm 12,1-2)

     Kis Szent Teréz a kereszt „kis útját” mutatja fel nekünk, mint az üdvösségre vezető utat.