„A legnagyobb győzelem: önmagunk legyőzése” - 2014.01.17.
1./ Lisieux-i Szent Teréz egy alkalommal ezt mondta nővérének, Célin-nek:
„A világban élők rendszerint azt gondolják, a kolostorban nem ismerjük a szenvedést, vagy, hogy csak csupán gyermekded szenvedéseink vannak, és azt mondják: 'Azok az igazi keresztek, amelyekkel mi találkozunk, a mai helyzetben.' Igaz, hogy a világban nagyon nagy és nehéz keresztek vannak. A szerzetesi élet keresztjei napi tövisszúrások, a harc itt egészen más területen folyik, harcolni kell, meg kell alázni önmagunkat, és ezen a téren születnek az igazi győzelmek. Ezek közül a legnagyobb önmagunk legyőzése.”
Hogy mennyire igaz Kis Szent Teréz meglátása – mely szerint a világtól elvonultan élő szerzetes legnagyobb győzelme: önmagának a legyőzése – azt igazolja a mai nap szentjének élete.
2./ Remete Szent Antal a III. században élt, s az egyiptomi remeték atyjának tekintjük. Jómódú keresztény családban született, és szüleinek korai halála után a 18-20 éves Antal elosztotta minden vagyonát és remeteségbe vonult. Miért tette ezt? Azt gondolhatnánk, hogy a Diocletianus-féle véres keresztényüldözések elől menekült a pusztába. De ha a félelem miatt ment volna a pusztába, akkor nem támogatta volna az üldözött hitvallókat, nem vállalt volna magára ilyen kockázatot az üldözött keresztények miatt. Más oka volt Antal remeteségbe vonulásának. Igazi szándékára személyes jóbarátja és életrajzírója – Szent Atanáz alexandriai püspök – mutat rá, amikor azt írja Antalról, hogy „mindenki csodálta ezt az embert és Isten barátjának hívták”.
Remete Szent Antal tehát azért kereste a magányt, mert Isten barátja akart lenni!
Nem mintha emberek között élve nem lehetett volna Isten barátja. De az emberek között élés eltereli figyelmét Istenről és önmagáról. Ha valaki nagyot akar alkotni – pl. zeneszerző, festő, író – akkor az alkotás idejére elvonul egy művésztelepre, elvonul a magányba, hogy teljesen az alkotásnak szentelhesse magát. Így van ez a „lélek művészével” is! Szent Antal a lelkét akarta egészen Istenhez emelni, ezért vonult a remeteségbe. Ott már nincs olyan kísértés, hogy valaki bármiben is a másik ember fölé akar emelkedni, ott már nem akarja a másikat legyőzni. A remeteségben már csak egyetlen ellenfél marad: önmaga.
De amint Kis Szent Teréz rámutatott: az önmagunk felett aratott győzelem a legnehezebb. Senki se gondolja, hogy a remeteségben, vagy egy kolostor csendjében nincsenek kísértések.
3./ A magány nem óv meg a kísértésektől! A pusztában nem csak Jézust kísértette meg a sátán, de Remete Szent Antalt is. Elég, ha csak a két nagy reneszánsz festő – Bosch és Grünewald – Szent Antal megkísértése c. festményére gondolunk, vagy a nagy romantikus francia író – Flaubert – hasonló című regényére, s akkor meggyőződhetünk róla, hogy bizony még a magányost embert is megkörnyékezi a sátán a test és szellem különféle kísértéseivel.
A legnagyobb győzelem: önmagunk legyőzése – mondja Kis Szent Teréz.
Igen, mert még egy rémisztő betegséget is könnyebb legyőzni, mint önmagunkat. Hadd mondjak erre egy példát. A pestis mellett a középkor másik rettegett betegsége a „Szent Antal tüzének” nevezett, s az orbánchoz hasonló tüneteket okozó betegség volt. A lábon igen fájdalmas gyulladás jelenik meg, magas láz és fájdalom kíséretében. A középkorban a pestis után a Szent Antal tüze betegségben haltak meg a legtöbben. Egészen 1770-ig járványos fertőzésnek tartották. Ekkor fedezték fel, hogy nem fertőzés, hanem mérgezés okozza. A gabonafélék kalászában előfordul az anyarozsnak nevezett élősködő mérgező gomba. Ha ez a méreganyag a gabona őrlése során bekerül a lisztbe, az abból készült kenyér mérgező lesz, és olyan tüneteket idéz elő, mint a bacilusos fertőzésből eredő orbánc. Ma már az anyarozsból gyógyszert – vérzéscsillapítót – állítanak elő, valamint ez az LSD nevű kábítószer alapanyaga is.
Egy rémisztő betegség könnyebben legyőzhető, mint önmagam. Egy betegség legyőzéséhez feltalálókra van szükség. Ám önmagamat legyőzni sokkal nehezebb. Ebben ugyanis nem segíthetnek feltalálók. A test és szellem kísértéseivel kinek-kinek saját magának kell felvenni a küzdelmet. Itt csak egy valakinek a segítségére támaszkodhatok: az irgalmas Istenre. Ezt ismerték fel a szentek, többek között Kis Szent Teréz is. Thomas Merton így imádkozott: „Istenem, engedd, hogy a Te irgalmadban bízzak, ne önmagamban. Engedd, hogy a Te szeretetedbe vessem reményem, nem pedig egészségbe vagy erőbe, vagy tehetségbe vagy emberi adottságokba.” (Párbeszédek, 109)
Imádkozzunk mi is Szent Faustina nővérrel együtt: „Jezu, ufam tobie! - Jézus, bízom benned!”