Teréz – a szeretet kis útja, 2013.10.17.
1./ Kis Szent Teréz születésének 140. évében (1873.01.02.), azon belül liturgikus emléknapján – 2013. október 1-jén – mutatta be a budapesti Uránia Filmszínház a Szent életrajzi filmjét: Teréz – a szeretet kis útja címmel. A 2004-ben készült amerikai film napra pontosan 9 évvel későbbi ősbemutatójára teljesen megtelt a nemzeti filmszínház. A vetítés előtt dr. Katona István egri segédpüspök szólt néhány szót Kis Szent Terézről. A most 85 éves Püspök atya elmondta, hogy ő égi pártfogójának tekinti Kist Szent Terézt, mivel az ő ünnepén született, 1928. október 3-án. (NB! Lisieux-i Szent Teréz emléknapja a II. vatikáni zsinat után került át október 1-re.)
A film legfőbb értéke, hogy hűségesen követi Kis Szent Teréz önéletrajzi írását, amelyet az Egy lélek története címmel olvashatunk. A film érdekessége, hogy maga a rendező – Leonardo Defilippis – alakítja Teréz édesapjának, Louis Martin-nek szerepét. A címszereplő – Lindsay Younce – a film forgatásakor még csak 22 éves amerikai színésznő pedig három évvel korábban, 19. születésnapján tért át az anglikán eredetű kvéker szektából a katolikus hitre.
Többen megkérdezték a filmre vonatkozó véleményemet. Első megfogalmazásban azt mondtam, hogy ez a film nem éri el a Franco Zeffirelli által Assisi Szent Ferencről 1972-ben készült Napfivér, Holdnővér c. film színvonalát, de arra alkalmas, hogy a nézőt megismertesse Kis Szent Teréz életével. A film megtekintése óta eltelt két hétben kezembe került Pilinszky János 1961. október 8-án írt Új Ember cikke: Kis Szent Teréz és a világvárosok címmel.
2./ Pilinszky János megemlíti, hogy Teréz kézzel írt önéletrajzát először maguk a kármelita apácák sem merték kiadni annak őszinte hangvétele miatt. Ezért előtt átdolgozták és Terézt egy naiv és lelkes apácának állították be – de lelkének szakadékos mélységei nélkül. Ily módon egy legendát szőttek Teréz személye köré. Ám „ez a legenda kevesebb volt a valóságnál, s hozzáadásaival csak szegényebbé tette hősét: Teréz 'legendásított” alakja úgy hatott a valódi mellett, mint egy remekművű regény ifjúsági kiadása.” - írja Pilinszky János. E remek értékelés mintha ma is megállná a helyét: Leonardo Defilippis filmjéből mintha hiányzott volna az a drámai mélység, ami a Szent önéletrajzi írásában fellelhető. Tehát Teréz írása olvasva jobb, mint filmen látva.
3./ A film értéke, hogy az egyes jeleneteken keresztül bepillantást enged Teréz titkába. Például az a jelenet, amikor Teréz takarítás közben egy törött edényt talál, s éppen zsebre teszi – nyilván azzal a szándékkal, hogy majd a szemétbe teszi; ám a belépő elöljárója félreértve a helyzetet azt hiszi, hogy Teréz törte össze az edényt és most el akarja titkolni a kárt. Ezért megfeddi a fiatal apácát. Teréz pedig alázattal elfogadja a feddést, nem magyarázkodik.
A mai világban elképzelhetetlennek tartjuk, hogy bárki ilyen helyzetben ne tiltakozott volna a gyanúsítás ellen. De nézzük csak, mit ír erről maga Teréz, az önéletrajzi írásában:
„Sok erőfeszítést tettem azért is, hogy ne mentegessem magam, ez azután igen nehezemre esett, különösen Mesternőnkkel szemben, aki előtt semmit sem akartam rejtegetni; íme első győzelmem, nem nagy, de igen keservesen ment. - Egy ablak mögé tett kis váza eltörött, Mesternőnk, azt gondolva, hogy miattam esett le, megmutatta nekem, azzal, hogy máskor jobban vigyázzak. Szó nélkül megcsókoltam a földet, s megígértem, hogy a jövőben rendesebb leszek. - Nem voltam elég erényes s ezért az ilyen kis erénygyakorlatok nagyon nehezemre estek, szükségem volt rá, hogy az utolsó ítéletre gondoljak, mikor majd minden kiderül, mert ezt figyeltem meg: ha az ember teljesíti kötelességét és soha nem mentegetőzik, arról senki sem tud, ezzel szemben a tökéletlenségek azonnal feltűnnek...”
Nos, ezt a lelki mélységet és gazdagságot aligha lehet filmre vinni – ez belátható. Az önéletrajzi írás és a belőle készült film között akkora a különbség, mint egy remekművű regény és a belőle készült képregény között. Ez utóbbi meg sem tudja közelíteni az előbbit. Ez törvényszerű!
A film minden – létéből fakadó - fogyatékossága mellett rá tudott mutatni egy rendkívüli nagyságra. Ennél többet nem is várhatunk egy játékfilmtől. Keresztelő Szent János is csak felhívta tanítványai figyelmét a Jordán partjához érkező Jézusra: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” (Jn 1,29) Keresztelő János csak rámutatott Jézusra, de Jézus megismerése már a tanítványok feladata volt.
Leonardo Defilippis filmje is hasonló szolgálatot tett: rámutatott a modern kor egyik legnagyobb szentjére – akinek a megismerése már a mi feladatunk. Érdemes megismerni!