Terézmisszió - Magyarország

Nos, ezekre a kérdésekre maga Kis Szent Teréz válaszol önéletírásában.

2./ A kérő imádságról ezt írja:

     „Ó, az imádság, az áldozat adja minden erőmet, ezeket a legyőzhetetlen fegyvereket Jézus adta nekem.” (Ö 286) „Micsoda nagy hatalma van tehát az imának! Olyan, mint egy királyné, akinek minden percben szabad bejárása van a királyhoz és mindent elérhet, amit csak akar.” (Ö 288)

Majd az ókori híres tudós Arkhiédész mondására utalva – aki azt mondta: „adjatok egy szilárd pontot, s kiemelem sarkából a Földet” - Teréz ezt az imádságra alkalmazza. „A Mindenható odaadta a szenteknek szilárd pontnak: önmagát és egyedül csak őt magát; emelőnek: a szeretet tüzétől lángoló imát, s így van az, hogy ők kifordítják sarkaiból a világot.” (Ö 310)

     Kis Szent Teréz minden szava mélységesen igaz. Valóban, a szentek a maguk korában kiforgatták a világot. A szentek számára Isten volt az a szilárd pont, amelyre ráhelyezték az imádság és áldozat emelő rúdját, s így megváltoztatták a világot. A szentek mindig pozitív irányban hatottak az emberiség történelmére. Érdekes, hogy ha kinyitunk egy történelemkönyvet, akkor többnyire negatív eseményekről olvasunk: háborúkról, lázadásokról, intrikákról és gyilkosságokról. A szentek történetében ezzel szemben építő jellegű eseményeket olvasunk: szerzetesrendek alapításáról, béketeremtésről, karitatív munkáról.

     Kis Szent Teréz tehát hitt abban, hogy az imádság és áldozat megsokszorozza erejét. Úgy sokszorozza meg az erejét, miként az emelőrúd is megsokszorozza az ember erejét. Két kézzel legfeljebb 50-80 kilót tudunk megemelni, de egy emelőrúd (pajszer) segítségével ennek a sokszorosát is meg tudjuk emelni. Teréz nagyon szemléletes példával világítja meg az ima erejét.

      Ezt írja: „Jézus fenséges példabeszédekben azt tanítja nekünk, hogy elég kopognunk, és megnyittatik nekünk, elég keresnünk, és találunk, elég alázatosan kinyújtani a kezünket, hogy megkapjuk azt, amit kérünk... Még azt is mondja, hogy mindaz, amit az ő Atyjától az ő nevében kérünk, megadatik nekünk. (vö. Jn 16,23 – Ö 309)

     Teréz számára minden kérés meghallgatásának előfeltétele a hit és a bizalom. Ő nem kételkedett a kérőima meghallgatásában, mert akkora volt benne az istenszeretet, hogy az kizárta a kételkedést.

 

3./ Amikor a fiatal nővérek (noviciák) nevelését bízták rá – aki maga is huszonéves volt – ezt a bizalmat igyekezett minden lehetséges módon belevésni a fiatal nővérek tudatába. Egy kisgyermekről beszélt nekik, aki még arra sem képes, hogy fellépjen a lépcső első fokára: „Egyezzenek bele (a nővérek), hogy ilyen kisgyermekek legyenek! Az erények gyakorlásával emeljék mindig kis lábukat, hogy felhághassanak a szentség lépcsőjére. Még az első fokra sem képesek feljutni, a jó Isten azonban nem vár tőlük mást, csak jóakaratot. Amint a kisgyermek erőfeszítései előbb-utóbb legyőzik a szülőt, és felveszi a gyermekét, úgy tesz az Isten is: a mi haszontalan erőfeszítéseink legyőzik őt, s maga ereszkedik le, hogy karjaiba vegyen és örök országába vigyen bennünket.”

     Isten tehát nem a teljesítményt várja tőlünk, hanem a törekvést. Az életszentségre való törekvést!

Kis Szent Teréz szent akart lenni, megvolt benne a törekvés – s Isten valóban karjába vette őt, felvette örök országába. Fontos, hogy ne a magunk erejéből akarjunk szentek lenni, mert az nem fog sikerülni. Ehelyett Isten irgalmában bízzunk, s akkor ő lehajol hozzánk, hogy felemeljen – mint a szülő a kis gyermekét.