Terézmisszió - Magyarország

1./ Napjainkban sok minden haszontalannak tartott dolgot tudnak újra hasznosítani. Pl. a kidobott karácsonyfákat összegyűjtik és energiatermelő erőművekben elégetik, esetleg komposztálják, így aztán vagy elektromos energia lesz belőle, vagy jó termőföld.

     A művészetben is találunk példát értéktelen dolgok hasznosítására. A firenzei dóm építési területén már 1464 óta félredobva feküdt egy hatalmas carrarai márvány tömb. Az elrontott szoboralapanyagot több szobrász is méregette, de úgy ítélte meg, hogy abból csak hozzátoldásokkal lehet kifaragni egy szobrot. 1501-ben aztán a Rómából Firenzébe hívott Michelangelo is megtekintette a fehér márványtömböt és elvállalta, hogy abból szobrot farag. Másfél év múlva elkészült a 4,34 m magas Dávid szobor, az összes Dávid-szobor közül a legismertebb, amelyet évente 1,3 millió turista tekint meg Firenzében. Egy értéktelennek tartott márványtömbből a szobrászat géniusza – Michelangelo – egy világhírű remekművet faragott.

     Az oktatás területén is találunk példát arra, hogy a kidobott tárgyakat is fel lehet használni tanításra. Öveges József piarista paptanárt az egész ország ismerte a televízióban bemutatott előadásaiból. A „fizikai varázslójának” tartott tanár ugyanis a háztartásban előforduló és sokszor kidobott tárgyakkal mutatta be lebilincselő módon kísérleteit. Mindenkivel meg tudta szerettetni a fizika tantárgyat, mert olyan lelkesedéssel és szeretettel beszélt a tananyagról, ami bárkit képes volt magával ragadni. Öveges professzor géniuszát ma a Csodák Palotájának róla elnevezett terme őrzi.

     Ki gondolná, hogy nem csak a művészetben, nem csak a tudományban és oktatásban lehet hasznosítani az értéktelennek tartott dolgokat, de még a lelki életben is.

2./Kis Szent Teréz géniusza minden hétköznapi dologban meglátta a szentté válás lehetőségét. A legtöbb keresztény úgy gondolja, hogy az életszentséghez megfelelő körülmények szükségesek. Miért gondolja így? Azért, mert azt látjuk, hogy kiemelkedő tudományos felfedezéshez megfelelő laboratórium szükséges, ami persze nem két fillérbe kerül. Ennek analógiájára a keresztény úgy gondolja, hogy az életszentség eléréséhez is valamilyen ideális körülményre van szükség. Mivel erre aligha van lehetősége a mai világban élő embernek, ezért a legtöbben eleve letesznek arról, hogy ők szentté váljanak. Azt mondják: a lehetetlenre nem vállalkoznak.

     Kis Szent Teréz élete megmutatja, hogy a szentté váláshoz nem kivételesen jó körülményekre van szükség, hanem kivételesen erős istenszeretetre. Teréz önéletrajzában leírja, hogy bizony az ő gondolatai is elkalandoztak imádság közben, nem érezte Isten jelenlétét, nem töltötte el a buzgalom érzése. Tehát Teréz nem volt az életszentség született mintája, hanem éppen olyan ember volt, mint bármelyikünk. Az életkörülményei sem voltak kiemelkedően ideálisak. Édesanyját 4 évesen elvesztette, édesapja pedig bolondok házába került nem sokkal azután, hogy Teréz belépett a kármel kolostorába. Apáca társnői nem voltak kiemelkedő személyek, Teréznek nem volt híres mestere. Tehát minden átlagos volt, mondhatnánk, hogy minden átlagosan szürke volt.

     De Szent Teréz géniusza a hétköznapinál is hétköznapibb körülményekben is meglátta az életszentség lehetőségét. Miként Michelangelo géniusza meglátta az elrontott márványtömbben a csodálatos Dávid-szobor alakját; miként Öveges professzor géniusza a hétköznapi háztartási eszközökben meglátta a fizikai kísérletek „kellékeit”; úgy látta meg Kis Szent Teréz géniusza az egyhangú kolostori életben az életszentség lehetőségét.

3./ Mi volt Teréz géniuszának titka? A kicsinység szeretete. A kicsiny gyerek örömet akar szerezni másoknak. Ezért ha a család kirándul a tavaszi virágzáskor, akkor a kis gyerek összegyűjt a réten színes virágokat és nagy örömmel adja át szüleinek. A kicsiny gyerek örömet akar szerezni.

     Kis Szent Teréz mindig ilyen kicsiny gyermek maradt. Mindig azon járt az esze, hogy mivel tudna örömet szerezni Jézusnak? Mi legyen az a virágcsokor, amit naponta átnyújthat Jézusnak? És felismerte, hogy a napi sok kis áldozat az a virágcsokor, amit átnyújthat Jézusnak. Ezért tudott örülni bármiféle ellenszenves munkának vagy akár apácának is, mert ezek elviselésével örömet akart szerezni Jézusnak. Ezért szerette az imádságban eltöltött sok időt is, mert a másokért – pl. a misszionáriusokért – végzett imádsággal is Jézusnak akart örömet szerezni.