TERÉZKE
(Kordiának)
Műrózsák sosem-volt-illatát
kínálják kislány-mosolyoddal
pedig te nagylány lettél
szomorkás-szenvedő szerelmes
a kertben küzdő Krisztusoddal.
A kertből szénaillat szállt feléd
midőn a végső őszödtől búcsúztál
a kórnak karma közt remegve
a köd az égig húzta fel falát
a csillagokat csak a ködön át
sejthette meg tüzet váró szíved
midőn a hollószárnyú éj
a városra aláereszkedett -
az angyal szárnya reszketett
kemény marokkal tartva kelyhedet.
A bűnösök közt kaptál egy helyet
kemény kenyéren élted életed
midőn nagylány lettél a puszta hitben
a térdén ringatott az Anya-Isten.
/Szabó Ferenc SJ/