Terézmisszió - Magyarország

     „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom /Jézust/?” (Mt 26,15) – kérdezte Júdás a zsidó főpapoktól. Azok pedig harminc ezüstöt adtak neki az árulásért. A harminc ezüst sékel 435 gramm  ezüstnek felel meg, mai áron ez 58 ezer Ft-ot ér. Jézust beárazták. Egy rabszolga árát fizették Júdásnak. Manapság egy bérgyilkos többet kapna. Ennyi pénzért még egy okostelefont sem kapna. Ennyi pénzért az embercsempészek szóba sem állnának az illegális migránssal. Jézusnak, Isten egyszüött Fiánk ennyi volt az ára: 30 ezüst sékel.
     Eltekintve a megalázóan alacsony összegtől, még szégyenteljesebb, hogy ezt az árulást Jézus kiválasztott tanítványa, barátja követte el. Miért tette? - kérdezhetjük. Talán megzsarolták a zsidó főpapok? Erről nem tudunk. Talán megélhetési nehézségei miatt lett áruló Júdás? Ez sem állja meg a helyét, mert az apostolok Jézus kérdésére – ti. „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtretek-e hiányt valamiben?” - azt válaszolták, hogy „semmiben” (Lk 22,35).
     Akkor miért árulta el Júdás Jézust? Feltehetően azért, mert politikai messiást várt, és amikor rájött, hogy Jézus nem ilyen messiás, csalódottsága miatt lett árulóvá. Talán úgy látta, hogy egy politikai szerepet elutasító messiás árt a zsidó népnek; meg kell tehát akadályozni működését, és átt kell adni őt a zsidó vezetőknek. Tehát tejesen elfordult Jézustól, és ellenségeinek kezére játszotta őt.

     Jézus tudatában volt Júdás árulási szándékának, mégsem akadályozta meg tettében. Megtehette volna, hogy az utolsó vacsorán, többi tanítványa színe előtt ráolvassa Júdásra áruló szándékát. Mégis úgy viselkedett vele szemben, mint aki tiszteletre méltó személy. Nem akadályozta meg őt tervének megvalósításában, engedte, hogy végrehajtsa szándékát. Sőt, még biztatta is erre: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” (Jn 13,27) Ezzel Júdás zöld utat kapott Jézustól az árulásra. Itt mutatkozik meg az Isten titokzatos működése; engedi, hogy a tőle kapott szabadságot ellene használja fel. Júdás élt is a lehetőséggel: elárulta Jézust.
     Miért nem akadályozta meg Jézus Júdás árulását, ha tisztában volt szándékával? Azért, mert nem csak Júdás szándékának volt tudatában, hanem annak is, hogy kereszthalála árán sokaknak üdvösséget szerez. Ő maga mondta: „Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” (Jn 3,17)  Jézus előtt egytlen cél lebegett: az emberek üdvössége. Mások üdvösségét saját életénél is fontosabbnak tartotta. Ezért volt képes Jézus leülni a bűnösök asztalához; nem leereszkedésből, hanem hogy elvezesse őket a megtérés útjára.
     Lisieux-i Szent Teréz is ezt tette. Kislány korától fogva szívügye volt a bűnösök megtérése. Először a halálra ítélt rablógyilkos, Pranzini megtéréséért imádkozott, majd halála napjáig a hitehagyott karmelita Hyacinthe Loyson atyáért. Teréz nem saját érdemének tudta be a hitben való hűséget, hanem sokkal inkább Isten nagy irgalmasságának, kegyelmének. Vallja, hogy Isten kegyelme nélkül éppen olyan mélyre zuhant volna, mint Szent Mária-Magdolna. Isten kegyelme akadályozta meg, hogy elbukjon. Ezért tudott oly megértő lenni a bűnösök iránt. „Megértettem – írja -, hogy a tökéletes szeretet  abban áll, ha elviseljük mások hiábit, nem lepődünk meg gyengeségeiken, és épülünk a legkisebb jócselekedetükön is, amelyet meglátunk bennük.”
     A szentek különleges látásmóddal rendelkeznek: Jézushoz hasonló látásmóddal. Meglátják a megtérés lehetőségét, és ennek rendelnek alá mindent – még saját kényelmüket, sőt életüket is.