Azonosulva az imádkozó és szenvedő Krisztussal – 2018.01.17.

A Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugéne atya ereklyéje bő egy hónappal ezelőtt több hazai templomot meglátogatott, többek között a farkasréti templomban is köszönthettük. A Kármelita Rend XX. századi történetének egyik legkiemelkedőbb személyiségének 2013-ban magyarul is megjelent konferenciabeszédeiből idézek néhány gondolatot.
1./ Megdöbbenünk azon – írja A Lélek lendületével c. könyvében  –, hogy a szentek apostoli tevékenysége mennyire gyümölcsöző volt. Ez a termékenység egész egyszerűen azzal magyarázható, hogy ezek a lelkek isteni művet vittek végbe; Isten mozgatta őket, képességeiket az Ő rendelkezésére bocsátották... Mindez Krisztussal való azonosuláshoz vezetett.
     A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz mondja: „Nem tudom, hogy fogom csinálni majd a Mennyben; Istennel leszek, de nem tudom, hogy lesz ez, mert már itt a földön is, teljesen vele vagyok...” (Kis Szent Teréz ezt halála előtt négy hónappal előtt mondta; szavait a szintén kármelita nővére, Ágnes anya jegyzett fel az Utolsó beszélgetések címet viselő ún. „Sárga füzetben”.)
     A szenteknek ez a Krisztussal való azonosulása az, ami tevékenységük termékenységét adja. A Krisztussal azonosuló lélek Krisztussal együtt imádkozik, a neki adott világosságban. Ezt a világosságot saját korára vonatkozóan kapta... Krisztus a mennyben már nem hal meg, de itt a földön vannak olyan lelkek, akik imádkozhatnak és szenvedhetnek.
     Mitől szenvednek? Főleg attól, hogy a világ bűnét hordozzák: „Íme az Isten Báránya, aki hordozza és elveszi a világ bűnét”, mondta Keresztelő Szent János, amikor Jézust megmutatta tanítványainak (Jn 1,29.35). Ez elmondható ezeknek a szenteknek a lelkéről is: hordozzák a bűnt, talán a bűnnek egy adott formáját, különösen azt a bűnt, ami sért, ami Isten sérti, koruk bűnét.
     A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz klauzúrájának falai között mondta: Ennek a korszaknak a bűnét hordozom, a modern hitetlenség bűnét (vö. C kézirat, 251). S nála ez a hit elleni kísértésekben nyilvánult meg, a szorongató szenvedésben, kiáltásaiban, a fantomokban, melyek éjszakájában megközelítették őt, és így szóltak hozzá: nincs semmi a földi életen túl, a menny nem is létezik. A lelkek iránti szeretetből eszi a modern hitetlenség kenyerét, és éppen ezért válhat saját kora számára a világosság forrásává. (Boldog Marie-Eugéne: A Lélek lendületével, 305-308)
2./ Boldog Marie-Eugéne atya gondolatai világosság forrásai a mi korunk emberének. Mert hiszen a mai ember, a mai keresztény is sokat szenved. Mitől? A modern hitetlenség bűnétől! - amint ezt Kis Szent Teréz is megfogalmazta. Miben mutatkozik meg a modern hitetlenség? Csak néhány példát mondok, olyanokat, melyekkel szinte naponta találkozik egy lelkipásztor.
     Elsőként említem a szentségek mellőzését. Egyre többen távolodnak el a szentségek vételétől: a keresztség szentségétől, az elsőáldozástól, a bérmálás szentségétől, a házasság szentségétől, a szent kenet szentségétől; de az egyházi rend szentségét is említhetem. A statisztikai számok mindegyiknél csökkenést mutatnak. A temetés csak szentelmény, de a temetések száma is csökkenő tendenciát mutat, ha nem ily olyan radikális csökkenést, mint az előbb említett szentségek vétele.      Ugyanakkor évről évre többen kérik egyházi házasságuk érvénytelenítését. Az egyházi bíróságok – részben a paphiány miatt is – egyre nehezebben birkóznak meg az érvénytelenségi perek sokaságával. Ferenc pápa emiatt egyszerűsítette a peres eljárások menetét, részben úgy, hogy bizonyos esetekben  a főpásztor egyedül is dönthet, másrészt úgy, hogy fellebbezés hiányában az elsőfokú bírósági határozat jogerőre emelkedik és így nincs másodfokú eljárás.
     A szentségek mellőzése (pl. élettársi viszony a házasságkötés helyett, vagy a bérmálás tömeges elhagyása) egyértelműen a hit meggyengülésének a jele. Egyszerűen nem érzik szükségét a szentségeknek és az általuk történő megszentelődésnek. Ez a modern hitetlenség bűne.
     Másrészt említhetjük a Szent Pál apostol által is felsorolt bűnöket, mint a test cselekedeteit: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók (Gal 5,19-21).
     Kis Szent Teréz világosság forrása lett azáltal, hogy a bűnösök asztalánál helyet foglalva együtt fogyasztotta a modern hitetlenség kenyerét: imádkozott a bűnösökért. Tegyük ezt mi is vele együtt!