Kis Szent Teréz: az alázatosság szentje – 2015.07.17.

1./ Vannak sokoldalú emberek. Sokoldalúságuk abból fakad, hogy sokféle adottsággal rendelkeznek. Az adottságok – miként a szó kifejezi – olyan tulajdonságok, melyek nem annyira tanulás eredményei, mint inkább születéstől kapott ajándékok. Betegség esetében öröklött hajlamról beszélünk, valamilyen készség esetén pedig adottságról. Voltak és vannak sokoldalú művészek, tudósok – őket polihisztornak mondjuk. Közismert polihisztor volt többek között az ókorban Arisztotelész, a reneszánsz korban Leonardo da Vinci és Michelangelo; a XX. században Albert Schweitzer, vagy a magyar Herman Ottó és Benedek István. Napjainkra a tudományok annyira sokirányúvá váltak, hogy ezzel a polihisztoroknak úgy tűnik, vége szakad. De nem úgy a szentek esetében. Az életszentség ugyanis nem annyira vallási ismereteken múlik, hanem inkább erényeken. Mielőtt bárkit is boldoggá avatna az Egyház, a pápa kijelenti, hogy az illető „hősies fokon gyakorolta az erényeket”. Így volt ez pl. 2008-ban Kis Szent Teréz szülei – Louis és Zelie Matin – boldoggáavatásakor is. A szentek az erények területén sokoldalúak.

     Kis Szent Teréz is sokoldalú szent volt. Általában a „bizalom szentje”-ként emlegetjük őt, de mondhatjuk az „alázatosság szentjének” is.
 
2./ Lisieux-i Szent Teréz így ír az alázatosságról:
   „Ha alázatos vagyok, akkor holtomig megtehetek apró, kis ügyetlenségeket anélkül, hogy velük megbántanám a jó Istent. Hiszen, lám, a kisgyermekek is, hol itt törnek, hol ott szakítanak, vagy döntenek el valamit a helyéből s mégis, mennyire szeretik szüleiket!”
     Bámulatos Teréz meglátásának egyszerűsége és mélysége. Nagy igazságokat roppant egyszerű módon tud megmagyarázni. Nem véletlenül lett egyháztanító. Az alázatosság erényéről a kissé szeleburdi és ügyetlen gyerek képén keresztül beszél, akinél persze nem a szeleburdiság a legfőbb jellemző, hanem a szülő iránti ragaszkodás és szeretet. Teréz a gyermeki ragaszkodó szeretetben látja az alázatosság lényegét. A gyermeki ragaszkodó szeretet ugyanis sosem önmagát szereti, hanem mindig a szülőt, fenntartás nélkül. A gyermek még nem tartja magát individuumnak, önálló egyéniségnek, olyannak, akinek jogai vannak; a gyermek mindig a szülő függvényeként határozza meg magát. Ez az alázatosság lényege az Istennel való kapcsolatunkban is. Önmagunkat mindig Isten függvényében, azaz teremtményi mivoltunkban határozzuk meg, és nem képzeljük magunkat olyan individuumnak, aki Istenhez hasonló szuverén személyiség. Egyszerűbben szólva az alázatos ember nem képzeli magát istennek. Csak a gőgös ember képzeli magát istennek.
 
3./ Aquinói Szent Tamás – egy másik egyháztanító – az alázatosság erényét olyan fontosnak tartja, mint az épület alapját. Az erények megszerzésében az alázatosság az első. Az erényeket Isten mintegy belénk önti, a mi dolgunk, hogy elhárítsuk az akadályokat. Akadály a gőg, a kevélység. Amint Szent Jakab apostol mondja: „Isten a kevélységnek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (Jak 4,6) Szent Tamás szerint ebben az értelemben mondjuk az alázatosságot a lelki épület alapjának. Az alázatosság lényege, hogy az ember ne értékelje túl magát, hanem legyen tisztelettel Isten iránt, aki nagyobb nála.
     Lisieux-i Szent Teréz is ezt mondja. Ő a gyermeki alázatosságra mutat rá: amint a gyermek tisztelettel van a szülő iránt, akitől függ, ugyanúgy az alázatos ember tisztelettel van Isten iránt, akitől függ.
 
4./ Napjaink gőgös emberében túlteng az individualizmus. Ez abban mutatkozik meg, hogy elveti Istent. Magát teszi istenné. A kiváló futballista Zlatan Ibrahimovics pl. az általa összeállított álomcsapatról szólva úgy nyilatkozott, hogy a futball félistenei között ő az isten. Ezt az önteltséget mindennek lehet nevezni, csak alázatosságnak nem. Az öntelt, kevély, gőgös ember előtt nem létezik semmilyen tekintély, isteni tekintély sem.

     Sajnálatos módon még a vallásgyakorló keresztények is hasonló módon viselkednek. Amikor pl. felülbírálják az isteni tanítást és minden további nélkül megengedhetőnek tartanak olyan életvitelt, ami az isteni törvények szerint egyértelműen bűn, akkor bennük is túlteng az individualizmus. Hadd mondjak erre egy példát. A Központi Statisztikai Hivatal demográfusa elmondta, hogy hazánkban erősen csökken a házasságkötések száma, ugyanakkor a párkapcsolatok 90 %-a élettársi viszonnyal indul. A lelkipásztori tapasztalat hasonló. A párkapcsolatok bűnnel indulnak. Aki nem tartja be az isteni törvényt, az nem alázatos. Kis Szent Teréz, segíts alázatosnak lenni!