Jeanne d'Arc – avagy Kis Szent Teréz – betölti hivatását – 2015.04.17.
1./ A bérmálkozó fiatal maga választja meg bérmanevét. A névválasztásnál az a cél, hogy egy olyan védőszentet válasszon, akit példaképének tud tekinteni. Miért fontos, hogy azonosulni tudjon védőszentjével? Azért fontos, mert ha nem egy keresztény példaképpel azonosul, nagy esély van arra, hogy akkor a világgal azonosuljon. A világ ugyanis nagy erővel sztárolja, bálványozza azokat a hírességeket, akik nem feltétlenül tekinthetők egy keresztény fiatal példaképének. Kis Szent Teréz életében is sokat jelentett egy később szentté avatott francia lány: Jeanne d'Arc.
Teréz 22 éves volt, amikor a kármelita kolostor lakóinak lelki épülésére színdarabot írt a franciák nemzeti hőséről, az Orléans-i Szűzről. A pontosság kedvéért jegyezzük, meg hogy a darab írásának idején, 1895-ben Jeanne d'Arc még nem volt szentté avatva, a boldoggá és szentté avatásra csak a XX. század elején, már Teréz halála után került sor. Teréz mintha megérezte volna ebben a 15-i századbeli hős lányban a jövendő szentet, aki ma Franciaország védőszentje. Kétségtelen, hogy sok rokon vonás fedezhető fel a 19 évesen máglyán megégetett vértanú szűz és Teréz között. Mindkettőjükben olthatatlan tűzként égett az Isten iránti szeretet. Szent Jeanne d'Arc politikai pere alatt arra a kérdésre, hogy a kegyelem állapotában van-e, ezt válaszolta: „Ha nem vagyok abban, kérem Istentől, hogy abba helyezzen, ha abban vagyok, kérem, hogy őrizzen meg benne, mert én volnék a világon a legboldogtalanabb, ha nem volnék a kegyelem állapotában.”
Kis Szent Teréz az általa írt színdarabban maga játszotta el Szent Johanna szerepét. Teljesen azonosította magát a bebörtönzött fiatal lánnyal. Teréz mintha csak magáról írta volna a Jeanne d'Arc szájába adott mondatokat:
Uram, szeretetedért elfogadom a vértanúhalált,
Nem félem a tüzet, a halált,
Csak feléd vágyik, Jézus, a lelkem.
Csak egy a vágyam, téged látni, Istenem...
Meghalni szerelmedért, nem vágyom másra,
Halni vágyom, hogy élni kezdjek,
Halni vágyom, hogy Veled legyek.
Teréz, az amatőr „művésznő”, aki ezeket a sorokat írta és közönség előtt elmondta, mindezt teljes mértékben magára értette. Szent Johanna 19 éves volt, amikor az angolok máglyán kivégezték, Kis Szent Teréz pedig 22 évesen írta ezt a színdarabot, mindössze két évvel halála előtt. Rokon lelkek voltak.
2./ Szükségünk van a szentekre!
Nem csak a bérmálkozásnál van szükség a szentekre, amikor azt mondjuk a bérmáló püspök előtt állva, hogy: „bérmanevem – pl. Teréz”. A szentekre egész keresztény életünkben szükségünk van. Nagy Szent Leó pápa azt mondja: Krisztus ott van minden szentjében is, mert amint a tagoktól nem választható el a fej, úgy a fejtől sem választhatók el a tagok. Leó pápa állítását Jézus ígéretével támasztja alá: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20).
A szentek közel álltak Istenhez. Azért álltak közel, mert az isteni kegyelmi segítséget elfogadták és éltek is vele. A szentektől ezt tudjuk eltanulni: elfogadni az isteni kegyelmet és azt megbecsülni.
Kis Szent Teréz – akárcsak Szent Pál apostol is - tudatában volt annak, hogy ő Isten kegyelméből az, aki. „Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok.” (1 Kor 15,10) Kis Szent Teréz mérhetetlen alázattal vall kiváltságos helyzetéről: „Úgy érzem, hogyha az összes teremtmény ugyanannyi kegyelmet kapna mint én, senki sem félne a Jó Istentől, hanem szenvedélyesen szeretnék Őt, szenvedélyesen és szeretetből, nem félelemből: soha, egyetlen lélek nem egyeznék bele abba, hogy megbántsa Őt...” (Önéletrajz, 210).
Kis Szent Terézből itt nem a naivitás beszél, hanem a mélységes hit. Az a hit, mely mindent Istentől vár, Istentől remél, és mindenért Istennek ad hálát. Azért van szükségünk Kis Szent Terézre, hogy hozzá hasonló lelkülettel élhessük életünket.