A csend gyümölcsei – 2014.11.17.
1./ A zajban élő és zajba menekülő ember számára elviselhetetlen a csend. A zaj decibelben mérhető, a csend mérhetetlen. Éppen ezért a magát zajjal körülvevő ember számára a csend értelmezhetetlen. Pedig téved, mert a csend is mérhető, csak más dimenzióban. Amint a zaj a világi élet velejárója, a csend a lelki élet nélkülözhetetlen alapja. Amint a zajnak vannak következményei – pl. halláskárosodás –, a csendnek is vannak gyümölcsei.
A mai nap szentjét méltán nevezhetjük a csend egyik gyümölcsének. Nagy Szent Gertrúd bencés apátnő a XIII. század második felében élt. Mindössze 5 éves volt – és valószínűleg árva kislány – amikor bekerült a helftai kolostorba, és ott is élt haláláig. A kolostor küszöbét ő sem lépte át, akárcsak a 600 évvel később élő Kis Szent Teréz. A különbség annyi, hogy Gertrúd 40 évig élt a helftai kolostorban, Teréz pedig csak 9 évet a lisieux-i zárdában. Gertrúd párját ritkító műveltségre tett szert, Teréz viszont párját ritkító géniuszával érte el, hogy Szent II. János Pál pápa az egyháztanítók illusztris társaságába emelje őt. Hiába éltek mindketten a világtól hermetikusan elzárt kolostorban, hírnevük haláluk után átsugárzott a kolostor falain. Életükben a látványosságnak a nyoma sem volt tapasztalható. Gertrúd szentírási szövegeket fordított és magyarázott nővértársainak, illetve hosszan ült a beszélőszoba rácsánál, és hallgatta a tanácsot és segítséget kérők szavát. Teréz pedig halálos betegen néhány füzetbe leírta élete történetét, és buzgón imádkozott a misszionáriusokért. Látszólag ez volt minden, amit tettek hosszabb-rövidebb életükben.
A mai világ forgatagában élő ember hajlamos lenne azt mondani erre: micsoda egyhangú és unalmas életet éltek ezek az apácák. De ha elolvassuk írásaikat, megragad bennünket az a lelki gazdagság, amely csak a csendben tud kifejlődni. Gertrúd írásai a későbbi századok legolvasottabb művei közé tartoztak, Teréz önéletírását és leveleit szintén keresett lelki olvasmánynak számítanak. Ne feledjük, hogy ezek az írások a csendben születtek, a csend gyümölcsei.
2./ Meglepő hasonlóság a két Szent között, hogy körülöttük szentek tömörültek. A helftai kolostor két évvel Gertrúd születése után nyitotta meg kapuit, és éppen ekkor élte virágkorát. A kolostorban élt még Gertrúdon kívül Hackeborni Szent Mechtild és Magdeburgi Szent Mechtild, akiket az utókor a misztikus „helftai triász” néven emlegeti. Kis Szent Teréz környezetében pedig maguk a néhány éve boldoggá avatott szülők – Louis és Zélie – alkotják a szentség hátterét.
A helftai kolostor jó híre miatt a XIII. században a környék nemes családjai szívesen adták leányaikat a kolostorba nevelésre. És sok leány, aki eredetileg azért jött, hogy varrni, hímezni, olvasni és énekelni, némi latin és görög nyelvet tanuljon, látván a nővérek őszintén Istennek ajándékozott, bensőséges életét, fölserdülvén, ahelyett, hogy visszatért volna atyja várába, magára öltötte a fátyolt. A szorgos kezek nyomán aztán nem csak a kolostori élet virágzott, de a kolostorban végzett munka – a könyvmásolás és miniatúrafestés – mesterművei is kikerültek.
3./ Napjainkban a családi és lelkiségi mozgalmak tömörítik az elkötelezetten hit szerint élőket.
Ma már nem csak a kolostorok képezik a lelki tökéletesedés centrumait, hanem a laikus hívek által létrehozott imamozgalmak is. Nézzük például a Kis Szent Teréz nevéhez fűződő imamozgalmakat. Teréz boldoggáavatási eljárását 1917-ben zárták le. Ettől az időponttól 1980-ig több mint ötven olyan lelki közösség alakult – világszerte kb. ötezer taggal –, amely Szent Teréz lelki tanítása szerint él. Ezek közé tartozik a Bruno Thevenin atya által létrehozott Teréz-misszió is, mely a papokért imádkozik – amint Kis Szent Teréz imádkozott a misszionáriusokért. A magyarországi Teréz-misszió néhány év alatt tízezres tagságot hozott létre, közöttük nem kevés gyerekkel, és még több felnőttel. A Teréz-misszió országos találkozójára évente mintegy 600 fő jön össze az ország legtávolabbi településeiből is. Ifjúsági csoportok alakulnak Kis Szent Teréz szellemiségét követve.
Bámulatos, hogy a világ elől elrejtett életek – akár Nagy Szent Gertrúdé, akár Kis Szent Terézé – milyen kisugárzással rendelkeznek még évszázadok múltán is. Erre mondhatjuk, hogy ez már nem emberi erő, hanem Isten erejének műve. Szent II. János Pál pápa mondta l980-ban – lisieux-i látogatása során –, hogy „a szentek gyakorlatilag nem öregszenek, sohasem lesznek a múlt alakjai; ellenkezőleg: ők mindig a jövő emberei... az elkövetkező világ tanúi.” Gertrúd és Teréz élettörténete az Istennel összekapcsolódó szeretet története. Ők mindannyiunkba bátorságot kívánnak önteni, hogy bizalommal adjuk át magunkat ennek a kalandnak.