A bizalom szentje utat mutat – 2014.06.17.

1./ A Teréz-misszió diák tagjainak ballagási ünnepségén járva egy magyar népdal ötlött emlékezetembe:
             Elindultam szép hazámból,
             Híres kis Magyarországból.
             Visszanéztem félutamból,
             Szememből a könny kicsordul.
     A ballagó diákok elindultak hát iskolájukból, még egyszer végigjárták a sok emléket őrző tantermeket. Most örömtől sugárzó arccal néztek vissza diákéletük félútjáról, s talán még a könny is kicsordult szemükből. Az általános iskolában eltöltött nyolc év után újabb évek jönnek, amelyek már nem a gyermek gondtalanságával fognak eltelni, hanem a felnőtté érés felelősségével.
     A Jelenések könyvében a Bárány kíséretéről olvasunk, azokról, akik Istennek szentelték életüket, akik „mindenüvé követték a Bárányt, ahová csak ment” (Jel 14,4). Itt gondolhatunk a papokra és szerzetesekre, mert ők szó szerint Istennek szentelték életüket. De a Bárány kíséretébe számíthatjuk a Teréz-misszió tagjait is, akik Kis Szent Terézhez hasonlóan vállalták, hogy életük végéig imádkoznak egy papért. Még gyerekek voltak, amikor önként vállalták ezt az imaszolgálatot. Ha és amennyiben hűségesen kitartanak vállalásukban, akkor ez is hozzájárul felnőtté érésükhöz. A vállalt  imádság elősegíti felelősségérzetük kifejlődését, aminek áldásos következményeit felnőtt életükben fogják élvezni. A Teréz-misszió imádsága magához Terézhez teszi hasonlóvá tagjait.
 
2./ Lisieux-i Szent Teréz élete mutatja, hogy a lelki érettség megszerzéséhez nem szükséges az életkorban való nagykorúság. Teréz már gyermekként megtalálta életcélját: apáca akart lenni. Már 15 évesen kopogtatott a Kármel kapuján, hogy felvegyék. Kérelmét azonban elutasították, mert attól féltek, hogy a szerzetesélet nehézségei kedvét szegik. Ő azonban nem adta fel. Először felkereste a helyi püspököt, hogy fiatal kora ellenére engedélyezze neki a belépést, de amikor ő a kánonjogi előírásokra hivatkozva visszautasította, Rómába utazott. Ott a Szentatya elé járulva térdre borulva adta elő kérését: „Engedd meg nekem, hogy belépjek a Kármelbe.” XIII. Leó pápa azonban nem akarván precedenst teremteni egy esetleges kivétel engedélyezésével, megígérte Teréznek, hogy Isten elé terjeszti kérését. Teréz azonban ott maradt térdelve annak reményében, hogy a Szentatya igent mond kérésére. Terézt két svájci gárdista vitte ki, álma azonban egy év múlva teljesült. 1889 januárjában beöltözhetett, és megkapta rendi nevét – a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz.
     Szerzetesi élete nem volt rózsás. Elöljárói nagyon szigorúan kezelték őt, egy nővértársa pedig, akit betegsége miatt ápolt, gyakran bosszantotta. A rendben azt mondták róla, hogy könnyelműen lépett be a Kármelbe. Mindezen ellenérzések lassan-lassan feloldódni látszottak, és lelki érettsége idővel csodálatot ébresztett a többiekben, amelyet szóvá is tettek: türelmesen viseli keresztjét, a próbatételeket alázattal fogadja, a kötelezettségeket szeretettel teljesíti. A tökéletesség útját, amit ő maga is járt, az „istengyermekség kis útjának” nevezte, erről szóló lelki élményeit pedig kis füzetekbe írta le, amelyet halála után Egy lélek története címmel könyv formában is megjelentettek.
    XVI. Benedek pápa azt mondta Terézről, hogy „ő egyike azoknak az evangéliumi együgyűeknek, akik hagyják, hogy Isten maga vezesse őket titkainak legmélyére. Mint ilyen, mindenki számára példa, de különösen azoknak, akik Isten népében a teológia szolgálatát betöltik... A szentek tudománya ugyanis a legtökéletesebb tudomány.”
     Teréz az „Istenhez vezető kis utat” tanítja nekünk, ahol a szentség nem valami rendkívüli dolog, hanem saját élethelyzetünkben elérhető életcél. A kis út a hétköznapok terheinek alázatos elfogadása Isten kezéből. Előfordult, hogy a kolostor konyháján készített étel olyan ízetlen volt, hogy még maguk a konyhásnők is megjegyezték: „Ezt  senki sem fogja megenni, adjuk oda Teréznek.”  A kis út a felebarát szeretete, különösen azé, aki velem együtt él, és akit a legnehezebb szeretni. Teréz ezt zseniálisan művelte. A kis út azonban mindenekelőtt gyermeki bizalom Istenben, minden, még életünk legnehezebb pillanatában is.

 

3./ A Teréz-misszió ballagó diákjai most életük új szakaszába lépnek. Égi közbenjárójuk segítse őket, hogy Teréz kis útjának bátor követői maradhassanak, és egykor megnyíljon számukra – az alázatos és kicsiny lelkek számára -  Isten örök dicsőségének országa.