Kis Szent Teréz és a lelki anyaság – 2014.03.17.
1./ Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén immár hagyományosan több templomban végeznek lelki adoptálást. A lelki adoptálás imamozgalma a lengyelországi Jasna Gora-i pálos kolostorból indult el az 1980-as években. Célja: egy megfogant és abortuszhalál által veszélyeztetett magzat megmentése imádság által. A mozgalomhoz csatlakozók Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén ígéretet tesznek, hogy 9 hónapon keresztül minden nap imádkoznak egy veszélyeztetett magzatért, vagyis lelkileg adoptálják, lelki anyaságot vállalva ezzel.
A lelki adoptálásra felhívó idei plakáton Lisieux-i Szent Teréz-idézetet olvasunk:
„A jó Isten akarja azt, hogy itt a földön a lelkek az imádság szárnyain érintkezzenek egymással, hogy amikor majd feljutnak hazájukba, a boldog mennyországba, hálás szeretettel ragaszkodjanak egymáshoz; olyan szeretettel, amely forróbb és erősebb, mint a legeszményibb, legtisztább vérségi kötelék.”
Kis Szent Teréz gondolata nem véletlenül került fel a lelki adoptálás plakátjára. Ő valósította meg ugyanis először a lelki adoptálást – igaz, nem egy magzatot fogadott örökbe, hanem egy elvetemült gyilkost.
2./ Kis Szent Teréz 14 éves volt, amikor a La Croix című katolikus napilap 1887. március 19-i száma hármas gyilkosságról adott hírt. A Pranzini ügy megrázta az egész francia közvéleményt. A La Croix aprólékos beszámolója szerint Pranzini elvetemült, nihilista gyilkos. Teréz – aki az előző év karácsonyát tekintette megtérése napjának, amikor elkötelezte magát a felnőtthöz illő keresztény élet mellett – maga is meg volt győződve Pranzini bűnösségéről, de elhatározta, hogy megmenti ennek a gyilkosnak a lelkét. A gyilkos persze végig tagadott, de a bizonyítékok mind Pranzini ellen vallottak, így guillotine általi halálra ítélték. Pranzini tagadását Teréz megátalkodottságnak vélte, és annál szenvedélyesebb buzgalommal küzdött lelkéért. Teréz így ír erről: „Minden áron meg akartam akadályozni, hogy a pokolba jusson, s ezért minden elképzelhető eszközt felhasználtam; érezve, hogy magam nem tehetek semmit, felajánlottam a jó Istennek Urunk végtelen érdemeit, az Egyház kincseit, aztán megkértem Céline-t (nővérét), mondasson misét a szándékomra...”
Izgalomtól pirosló arccal hallgatta környezetének többé-kevésbé botránkozó megnyilatkozásait a gyilkosságról. Ő maga azonban Pranziniért csatázott, sőt még azt is kérte, hogy a jó Isten valami egészen kicsi jellel adja tudtára, hogy a gyilkos valóban megtért. Pranzinira július 13-án kimondták a halálos ítéletet, a francia közvélemény nagy megkönnyebbülésére, s Teréz még nagyobb aggodalmára. A La Croix szeptember 1-i számában sírva olvasta a kivégzés történetét: Pranzini még a guillotine alá lépve is ártatlanságát hangoztatta, elutasította a papot. De utolsó pillanatában még visszafordult, kiragadta a pap kezéből a feszületet és többször megcsókolta... Pranzini tehát nem gyónt meg. Sőt, bűnösségét sem ismerte el. De Teréz érezte: a gyilkos megtért és megmenekült! Pranzini elnyerte az életet! És Teréz boldog volt... rájött az élet ízére, mert életre keltett egy lelket.
Pranzinit később is „első gyermekének” nevezte, sokat imádkozott érte. „Ő az én első gyermekem, nem szabad elfeledkeznem róla, szüksége lehet segítségre mindazok után, amiket elkövetett.”
Teréz azokat ölelte magához, akiket kora és társadalma megvetett és eltaszított: a bűnözőket, a gyilkosokat, a prostituáltakat. Teréz megértette, hogy a társadalom szemében esetleg megvetett bűnöző is a keresztrefeszített Jézustól kapja a megbocsátást és az életet, de ugyanakkor azt is átélte a kereszt előtt imádkozva, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk. Rádöbbent arra, hogy a Kereszt igazi titka: a szeretet! Ezt a szeretetet akarta szétosztani a bűnösöknek. Az alig 15 éves fiatal lány megélte a szeretet titkát. Ebben vált érett nővé, sőt lelki anyává. (vö. Puskely Mária: Akik hittek a szeretetben, 340-342)
3./ A Teréz-misszió tagjai szintén valamilyen értelemben „lelki anyaságot” vállalnak. Nem egy abortusz-halállal fenyegetett magzatért, nem egy bűnözőért, hanem egy-egy papért vállalnak naponta imádságot, s ezzel Kis Szent Teréz lelkületét valósítják meg. Nem ismerik ugyan pártfogoltjukat, de hisznek az imádság erejében. Terézzel együtt ők is vallják: „A jó Isten akarja azt, hogy itt a földön a lelkek az imádság szárnyain érintkezzenek egymással, hogy amikor majd feljutnak hazájukba, a boldog mennyországba, hálás szeretettel ragaszkodjanak egymáshoz; olyan szeretettel, amely forróbb és erősebb, mint a legeszményibb, legtisztább vérségi kötelék.”