1./ Antoine de Saint-Exupéry: A mosoly c. rövid írásának szinte semmi cselekménye sincs. Arról szól, hogy a II. világháború előtt Franciaországban egy folyóparti vendéglő teraszán az író és barátja ánizslikőrt rendelt. Jókedvük volt. Amikor meglátták a tőlük pár lépésre éppen hajóból kirakodó két hajóslegényt, intettek nekik és meghívták őket is egy pohár italra. A két hajós elfogadta a meghívást és mosolyogva csatlakoztak a társasághoz. Vészterhes idők voltak már ezek az évek, ami abból is látszott, hogy az egyik hajóslegény német származású volt, s a nácik elől jött el Franciaországba. Az íróra nagy hatással volt a mosolyuk. Rövid írásában tulajdonképpen a mosoly a főszereplő. Költői gondolatokkal szól a mosolyról.
„Vannak dolgok, amiket szavakkal nem lehet kifejezni – írja Exupéry – a lényeg itt a mosoly volt. Mert sokszor a mosoly a lényeg. A mosollyal fizetni lehet. A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni. És van mosoly, melyért meghal az ember.”
Ezek a gondolatok mind igazak. Ha most Lisieux-i Szent Teréz mosolygós arcképére nézek, akkor még egy gondolatot hozzátennék Exupéry szép soraihoz:
2./ A mosollyal tanúságot lehet tenni a hitről!
Lisieux-i Szent Teréz mindig mosolygott. A Gondviselés jóvoltából úgy adódott, hogy nővére – Céline – kitanulta a fényképezést. A XIX. század végén persze még kezdetleges volt a fényképezés technikája. Nem lehetett a másodperc töredéke alatt jó minőségű képet készíteni, hanem hosszú másodpercekig tartott az exponálás, ami alatt bizony mozdulatlannak kellett maradnia a fényképezőgép előtt állónak. Teréz természetes mosolyán nyilván valamit mérsékelt ez a mesterkélt beállítás, de mosolygós képei még így is megőrizték az ő természetfeletti örömét. Célin, aki néhány évvel Teréz kolostorba vonulása után maga is belépett a Lisieux-i Kármelbe, engedélyt kapott a fényképezésre, s ennek köszönhetően maradt meg néhány fénykép Kis Szent Terézről. Mindegyiken mosolyog. Még halálos betegen is mosolyog.
Akárcsak Boldog Chiara Luce Badano, a 2010. szeptember 25-én boldoggá avatott olasz lány. Chiara (Klára) 1990-ben, 18 évesen csontrákban halt meg. A róla szóló életrajzi könyv előszavában Bíró László püspök atya nem véletlenül hasonlítja Chiarát Lisieux-i Szent Terézhez. Chiara Badano mindig mosolygott, akárcsak Kis Szent Teréz. Két évig tartó fájdalmas betegsége alatt is mindvégig mosolygott. A három évvel ezelőtti római boldoggáavatásán kezelőorvosai elmondták, hogy a kórházba állandóan jöttek hozzá a Fokoláre mozgalom fiataljai, akikhez Chiara is tartozott. A látogatók mindig szomorú arccal léptek be a kórterembe, de minden alkalommal mosolyogva léptek ki. Chiara közelében átragadt rájuk is az a derű, ami eltöltötte az ágyhoz kötött beteg társukat. A Fokoláre mozgalom alapítója – Chiara Lubich – nem véletlenül adta a „Luce” melléknevet fiatal követőjének, mivel Chiara mindenki számára luce=fény volt.
Chiara Luce Badanóról tizenhét-tizennyolc éves korában készült egy kép a konyhában, a falra akasztott fakanalak előtt. Ez a kép bejárta a világot, szentképeken is ez látható. Egy olasz fiatal ihletett szavakkal így ír erről a fényképről:
Körülvesz a fény, és ez a fény a szívünkben ragyog.
Oly édes és tiszta, hogy magával ragad.
Gyönyörű mosolyod Chiara,
csodálatos szemed
a kedvesség végtelenébe repít.
Boldog Chiara Luce Badano a XX. század végének Kis Szent Teréze volt – írja Bíró László püspök atya. A mosolyon kívül mindkettőjükben közös az is, hogy életükkel misszionáltak. Teréz a misszionáriusokért felajánlott imáival és szenvedésével, Chiara pedig a környezetét és a fokoláre közösséget erősítette meg hitében. Életük lényegét – hitük mélységét – mosolyukkal fejezték ki.
Találóan írja Saint-Exupéry, hogy „az igazi csodák mily kevés zajt ütnek! A lényeges dolgok milyen egyszerűek!” Igen, az igazán lényeges dolog, a mosoly, nagyon egyszerű. Amilyen egyszerű, olyan hatékony. A karácsonyi ajándékozás közben ne feledkezzünk meg az egyetlen lényeges dologról: a mosolyról. A legszebb karácsonyi ajándék: egy mosoly. A szentektől elleshető legszebb dolog az a természetfeletti mosoly, amely sosem tűnt el Lisieux-i Szent Teréz, és Boldog Chiara Luce Badano arcáról.