Terézmisszió - Magyarország

     Október óta vetítik az Uránia Filmszínházban Az utolsó hegycsúcs c. dokumentumfilmet. Egy 42 éves spanyol papról szól - Pablo Dominguezről – aki 2009-ben kirándulni ment a hegyekbe, s ott másodmagával hegymászóbalesetben meghalt. A két doktorátussal rendelkező, sokat publikáló és rendkívül népszerű papot halála előtt nem sokkal XVI. Benedek pápa is fogadta. Közszeretetben élt, amit az is kifejezett, hogy temetésén háromezer ember és 26 püspök vett részt. - Ilyen tragédiák során szoktuk feltenni a kérdést: miért kellett meghalnia? A baleseti elhalálozásokat értelmetlen halálnak szoktuk mondani, ezért tesszük fel a kínzó kérdést: miért kellett meghalnia? Azt a kérdést már ritkán, vagy sosem tesszük fel, hogy miért, milyen célból születünk meg.

     Fura dolog ez. Miközben a tudomány rengeteg kérdést tesz fel a születés titkáról, a betegségről és a halálról, sosem kérdezi meg: mi az élet értelme? A tudomány számos csodálatos dolgot tár elénk a Földről és a világűrről, de nem tudja megmagyarázni, miért vagyunk a világon, mi az élet célja. Élni és nem tudni miért? - ez az ember számára elviselhetetlen.

     Isten azonban nem hagy abban a bizonytalanságban minket, hogy ne tudjuk: miért élünk?

 

2./ Jézus a fügefáról szóló példázattal egy jövőbeli eseményre hívja fel a figyelmünket. Ez a jövőbeli esemény Jézus világvégi második eljövetele, a parúzia lesz. Amikor a fügefa „hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár” - mondja Jézus (Mk 13,28). A hasonlat időbeli mondanivalója az, hogy a jelen eseménye jelzi egy jövőbeli esemény közelségét. Úgy is mondhatjuk: a jelen történelmi eseményei Isten jövendője felé tartanak. Nincs tehát értelmetlen halál, mint ahogy nincs céltalan születés és nincs céltalan élet sem. Amint a fügefa hajtása a gyümölcstermés felé tart, úgy a jelen élet is egy jövőbeli élet felé tart. A jövő pedig az Isten.

     Mi végett vagyunk a világon? Miért élünk? Jean Guitton szerint azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, Őt szeressük, neki szolgáljunk, hogy tökéletesedjünk, segítsünk másoknak és jobbá tegyük a világot. Azt is mondja, hogy Isten kétféleképpen ismerhetjük meg: itt a földön még csak „fátyolon át” ismerhetjük meg, homályosan; ám az örök életben tiszta fényben és szemtől szembe fogjuk Őt látni. A jelen élet töredékes látását majd felváltja egy jövendőbeli tökéletes látás.

 

3,/ Jézus a világvégi nagy átalakulás képeivel – a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek – nem egy kozmikus katasztrófát, világpusztulást akar bejelenteni. Ezek az ószövetségi szentírásból jól ismert képek arra a jövendő világra utalnak, amely majd Jézus második, világvégi eljövetelét követi. Ez a világ még elrejti Jézus méltóságát, a majd bekövetkező új világ pedig nyilvánvalóvá teszi Jézus isteni dicsőségét. A parúziakor „majd látjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel.” (Mk 13,26)

 

4./ Kérdés, hogy hiszünk-e Jézus kinyilatkoztatott tanításában? Hiszünk-e abban a jövőben, amely az Istennel való találkozásból áll? Észre kell vennünk, hogy korunkban azért van oly sok céltalanul élő ember, mert nem hisz a jövőben. Nem hisz abban, hogy – Jézus hasonlatával élve – a hajtásnak induló fügefa egyszer majd gyümölcsöt is terem. Ma sok ember nem hisz abba, hogy életének majd az örökkévalóságban lesz gyümölcse. Ma sokan csak az evilági élet gyümölcseiben hisznek, s ezért hajszolják az élet minden élvezetét. Már evilágon le akarják szakítani az összes létező gyümölcsöt.

     Lisieux-i Szent Teréz erősen hitt a jövő élet gyümölcstermő mivoltában. Nem úgy gondolt az örök életre, mint valamilyen semmittevésre. Teréz azt írta önéletrajzában, hogy „mennyországomat a földön fogom tölteni... Ha tudnák mennyi tervem van, mi mindent teszek majd, ha az Égben leszek.

     Tény, hogy Kis Szent Teréz halála után kezdte csak meg igazából földi küldetését. Rövid földi életében azon a kis kármelita zárdán kívül nem ismerték őt. Halála után negyed századdal már a szentek között volt, halálának századik évfordulóján Boldog II. János Pál pápa az egyháztanítók sorába emelte és többet írt róla, mint az addigi pápák együttvéve. Szédületes pályafutását azóta is folytatja: ereklyéi állandóan járják a világot, mindenütt lelki megújulást ébresztve.