Az imádság, mint emelő – 2012.06.17.

1./ Így „toborzott” Kis Szent Teréz

 

Lisieux-i Szent Teréz halála előtt két évvel – 22 éves volt ekkor – elhatározta, hogy életét felajánlja a jó Istennek. Az általa megfogalmazott imádságot ezzel kezdi: „Ó, én Istenem! Boldog Szentháromság, vágyom arra, hogy téged Szeresselek és Szerettesselek, hogy az Anyaszentegyház megdicsőítésén dolgozzam azzal, hogy megmentem azokat a lelkeket, akik a földön vannak és kiszabadítsam azokat, akik a tisztítótűzben szenvednek.” Miután leírta a felajánló imát, megkérte nővérét - Céline-t –, aki alig tíz hónapja lépett be a kármelita apácák sorába, hogy ők ketten 1895. Szentháromság vasárnapján a kolostor kápolnájában imádkozzák el ezt az imát. Nem sokkal ezután a következő nővérét – Máriát - környékezte meg, éppen szénakaszálás közben, hogy csatlakozzon házzájuk. Amikor már mindegyik testvérét megnyerte a felajánló imádsághoz való csatlakozásra, a többi nővér következett. De itt már elővigyázatosabb volt, jól meggondolta, kit kérjen fel. Fél év múlva egy fiatal újonc nővért kért fel az imafelajánlásra, aki egy kis gondolkodási idő után azzal tért ki a meghívás elől, hogy ő méltatlan ilyesmire. Teréz azonban nem nyugodott bele, és azzal bátorította nővértársát, hogy másnap reggel a kitett Oltáriszentség előtt imádkozni fog érte, hogy ne féljen felajánlani magát a jó Istennek. Teréz így erősítette meg a nővértársaiban a vágyat és így „toborzott” imádkozókat.

 

2./ Napjainkban a Teréz-misszión keresztül „toboroz” Kis Szent Teréz

 

Kis Szent Teréz ma is folytatja „toborzását”, ma is gyűjt maga köré imádkozókat. A Teréz-misszió körében ma már csak hazánkban mintegy tízezren imádkoznak papokért, szerzetesekért. Közöttük nem kevés gyerek is vállalta, hogy naponta elmond egy rövid imádságot egy kijelölt papért. A budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola 6. osztályának a fele belépett ebbe az imaközösségbe. Először csak egy lány vállalta az elkötelezett imádságot, majd utána egyre többen.

 

Bizony a jó példa is ragadós. Bruno Thevenin atya – a Teréz-misszió alapítója – szerint ha egy gyerek éveken keresztül szívvel-lélekkel imádkozik egy papért, az előbb-utóbb az ő lelkére is visszahat. Magam is ezt láttam a Baross Gábor telepi és a farkasréti plébániákon: a Teréz-misszióba belépett gyerekek hatással voltak egymásra, olykor kirándulások alkalmával együtt imádkoztak a papokért. Az imádságban való elköteleződés önmagában is nevelő értékkel bír.

 

3./ Az imádság olyan, mint egy emelő – kiforgatja a világot

 

Kis Szent Teréz Önéletrajzában Arkhimédesz emelőjéről elmélkedik.

 

Arkhimédesz (Kr.e. 287-212) görög matematikus, fizikus, mérnök, az ókor legnagyobb alkotója. Az emelőgép feltalálója azt mondta: „Adjatok egy szilárd pontot, és kifordítom sarkaiból a világot.” Nos, a világ felemeléséhez nagyon hosszú rúdra lenne szükség és egy nagyon szilárd pontra. Kis Szent Teréz megjegyzik, hogy Arkhimédesznek nem adatott meg a kérése, mert az anyagi természetű volt. Isten azonban egy szilárd pont, s aki az imádság emelőkarját Istenben támasztja meg, az képes kifordítani a világot. Kis Szent Teréz a szeretet tüzétől lángoló imát nevezi emelőnek, amely képes kiforgatni sarkaiból a világot. A szentek kiforgatják a világot a sarkaiból – írja Teréz –, mert ők Istenre alapozták életüket. Isten a szilárd pont, az imádság pedig az emelő.

 

4./ „Igent” mondani és imádkozni

 

Amikor valaki belép a Teréz-misszióba, akkor kimondja az IGEN-t, mint Szűz Mária is igent mondott Isten tervére. Mária elfogadta, hogy a Megváltó édesanyja legyen. Aki belép a Teréz-misszióba, valójában a Názáreti Mária életét követi, aki azzal, hogy igent mondott az angyalnak, elsőként adta át magát a Szeretetnek.

 

Kis Szent Teréz 1895. Szentháromság vasárnapján „igent” mondott a Szeretetnek, és felajánlotta életét Istennek. Felajánlásában több nővértársa követte. Ma ehhez hasonló történik a Teréz-misszióban. A belépők vállalják, hogy naponta imádkoznak egy-egy papért, szerzetesért. Ez a felajánlás visszahat rájuk, megerősödnek elkötelezettségükben.

 

Jakab apostol írja, hogy „imádkozzatok egymásérét, mert sokat tehet az igaz állhatatos könyörgése” (Jak 5,16).

 

A világ „szekere” kátyúba jutott, mert az emberek tömege nem ismeri Istent, vagy megtagadja. A kátyúba jutott szekeret emelővel lehet kiemelni. Ma ezért nagy szükség van imádkozó gyerekekre és felnőttekre. Csak az imádság emelőkarjával lehet kifordítani a világot a kátyúból!