1./ Lecsúszás és felemelkekdés. A magyarországi Teréz-misszió V. Országos Találkozójára a kecskeméti nagytemplomban (Öreg-templomban) került sor 2012. május 19-én. Mintegy 700 hívő gyűlt össze az ország minden tájáról, hogy részt vegyen a dr. Bábel Balázs kalocsai érsek úr és kilenc koncelebráló pap által bemutatott szentmisén, és hogy ezúttal is hallgathassa a Párizsból jött alapító atya – Bruno Thevenin – tanítását. A Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye társszékesegyházának kapujából rálátás nyílt a Városház előtti tér közepén lévő sajátos útjelző „táblára”. A tér kőburkolatából kör alaprajzú dombot képeztek, melyben sugárirányban a különböző magyar városok iránya és km-ben mért távolsága volt belevésbe. A domb egyúttal a gyerekcsúszda szerepét is betöltötte: a kicsinyek fáradhatatlanul koptatták is a nadrágjukat.
Amíg a kecskeméti gyerekek a lecsúszás élményét élvezték, addig a zarándokok Bruno atya előadásait és prédikációját hallgatva a lelki felemelkedés élményében részesültek. „Nem azért jöttük ide, hogy szentté váljunk, hanem imádkozni jöttünk a papokért – mondta Bruno atya -, de miközben papokért imádkozunk, azáltal megszentelődünk.” Lisieux-i Szent Teréz lelkiségének nyomán megmutatta a mennyország felé vezető utat. Ezt az utat nem km-ben mérik, hanem „kicsinységben”.
Bruno atya szuggesztív előadásmódján egyszerű példával magyarázta meg a „kicsinység” lelkületét.
A kis gyermek azt mondja apjának: vegyél fel! Ebben a kérésben benne van a gyermek szeretete az apa iránt. És az apa felveszi a gyermekét, mert értékeli a gyermek szeretetét. De ahhoz, hogy felvegye a gyermekét, előbb mondania kell: vegyél fel! Hasonló módon vagyunk Istennel: azt kívánjuk, hogy vegyen fel az ő országába. Isten csak a kicsinyeket veszi fel a mennybe, akik kérik: vegyél fel! Kicsinynek kell maradnunk, mert az apa is, és a Jóisten is csak a kicsinyeket veszi fel. Kicsinynek kell maradnunk. Az imádság és az Isten parancsai iránti engedelmesség által maradunk kicsinyek. Aki a papokért imádkozik, az kicsiny marad, s Isten a kicsinyeket felemeli (vö. Lk 1,52).
2./ A „kis út”. Kis Szent Teréz önéletrajzi művében írja: „mindig vágytam arra, hogy szent legyek, de jaj, mikor a szentekkel összehasonlítottam magam, mindig megállapítottam, hogy köztük és köztem ugyanaz a különbség, mint az égbevesző hegycsúcs és a hitvány homokszem között... a helyett, hogy elcsüggedtem volna, ezt mondtam magamnak: a Jó Isten nem sugallhat megvalósíthatatlan vágyakat, törekedhetem hát életszentségre kicsinységem dacára is; nagyobbá tennem magam lehetetlenség, el kell viselnem magam olyannak, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt; de meg akarom keresni a módját, hogy az Égbe jussak, éspedig egy kicsi, nagyon egyenes, nagyon rövid, egy egészen új kis úton keresztül.” (Ö 244)
Teréz is egy egyszerű példával mutatja be a felemelkedés útját. A lift, a személyfelvonó találmánya adja neki az ötletet. „A felvonó, amelynek egészen az Égig kell emelnie engem, a te karjaid, Jézus! Ehhez nem szükséges nagyobbodnom, ellenkezőleg, az kell, hogy kicsi maradjak.”
Vegyél fel! - ezt kéri a gyermek apjától, ezt kéri a hívő ember Istentől. De ahhoz, hogy felvegye, kérnie kell és kicsinek kell maradnia. Isten a kicsinyeket szereti, a gyermeki lelkületű embereket szereti. Pál apostol szerint Isten azokat választotta ki, akik a világ szemében alacsonyrendű, gyönge, semminek látszó, hogy megszégyenítse a hatalmasnak látszókat (1 Kor 1,28). Jézus példabeszédében arról szól, hogy a királyi menyegzőre az útkereszteződésekről hívják meg a vendégeket (Mt 22,9), azaz a kicsinyekkel telik meg a terem.
A hatalmas kecskeméti társszékesegyház előtti téren kicsinyek játszottak a sajátos kőcsúszdán, bent a templomban más „kicsinyek” emelkedtek fel a lelki magasságok felé. Mintegy 700 „kicsiny” lelkületű hívő azért jött össze, hogy a papságért imádkozzon.
Bruno atya kimondta: „A pap életszentsége a ti imáitoktól függ! A papság nagy veszélyben van, mert a Gonosz meg akarja buktatni őket. Ki fogja megmenteni őket? Ti, akik kicsinyek maradtok. Ti fogjátok megmenteni Magyarországot! Hogyan? Úgy, hogy kicsik maradtok. Ne a problémáitokkal foglalkozzatok. Fordulj Jézushoz és mondd neki: cseréljünk, Jézus! Én foglalkozom a te papjaiddal, a te gondoddal; te pedig foglalkozz az én problémámmal!”
3./ „Legyetek derűsek!” A lelkiekben felemelő nap megkoronázása volt, hogy megtekintettük az előző nap megáldott, Boldog II. János Pál pápáról készült köztéri szobrot. Az időskori pápa ajkai a Parkinson-kór szenvedéseit mutatják, de derűs arcvonásain utolsó üzenete olvasható ki: „legyetek derűsek, én is az vagyok!” A kicsinyek derűjével indultunk haza, a jövő évi találkozás reményében.