TERÉZ SEGÍT
Ingeborg Obereder – Teréz egy örök barát c. könyve ,
továbbá egy 1925. körül megtörtént eset alapján
összeállította Verőcei Gábor, 2008.
Szereplők:
Narrátor
Apa
Anya
Anita
Dénes
Marci
kis gyerek
mentősök
Narrátor:
A család kirándulásra indult a közeli erdőbe. A két nagyobb -Marci és Anita – szokásuk szerint mindig előreszaladtak, a kisebbek Anya és Apa kezét szorongatva kényelmesen követték őket.
Anita – aki nagyon szerette a virágokat – gyakran megállt, hogy a legszebbeket összeszedje, és hazafelé letegye az útszéli kereszt tövébe, örömet szerezve az érte is meghalt Jézusnak. Marci szokása szerint most is valami tréfán törte az eszét. Meglátott egy farakást. Gyorsan elbújt mögéje, és a fahasábok közül leste, mikor ér oda Anita. Aztán hirtelen, nagy kiáltással eléje ugrott a farakás mögül...
Marci:
Há-á-á!!!
Anita: (elejti ijedtében a virágokat)
Juj, Marci, úgy megijesztettél! Várj csak, megmondalak Anyának!
Narrátor:
De Marci már nem is hallotta testvére fenyegetését, máris tovább nyargalt, újabb cselre vágyva. Meglátta a vadászok számára készített magaslest. Egy rozoga falétrán lehetett felmászni. Máris megszületett az újabb tréfa gondolata. Sapkáját teleszedte a fenyők tűlevelével, s ezzel akart felmászni a magaslesre, hogy majd Anita fejére öntse a sapka tartalmát. De az egyik korhadt létrafok eltörött alatta, Marci leesett, s úgy beütötte a fejét, hogy elájult.
Anita: (jön, szemével Marcit keresi)
Marci! Marci! Hol vagy? Válaszolj! (kis ideig megáll, körülnéz)
Marci, felelj! Most már úgy sem fogsz megijeszteni! (elindul a magasles felé, meglátja az eszméletlen Marcit)
Jaj, Marci! Mi történt? Mondj már valamit! (kezével rázogatja)
Anya, Apa! Gyorsan! Marci...! Gyertek gyorsan!
Anya:
Uram, Isten! (letérdel Marci mellé) - Mi történt?
Anita:
Nem tudom. Mire ide értem, már itt feküdt és nem válaszolt semmit.
Apa: (a létrát vizsgálja)
A létráról eshetett le. Hadd nézzem a pulzusát! (megfogja Marci csuklóját) – Hála Istennek, Marci él!
Narrátor:
Apa mobiltelefonján mindjárt segítséget kért a mentőktől, akik hamar megérkeztek, és Marcit elszállították a kórházba. Anya is vele ment a mentőautóval.
(Marcit elviszik. Apa és gyerekek maradnak a színen)
Anita:
Apa, mi lesz Marcival? Ugye meg fog gyógyulni?
Apa:
Bízom benne! Tudjátok, eszembe jut egy régi történet. Zsolt barátom mondta el az ő születésének körülményeit. Édesanyja szívbeteg volt, és az orvos közölte vele, hogy emiatt nem szülhet gyermeket. A fiatalasszony nem akart ebbe belenyugodni és elhatározta, hogy Lisieux-i Szent Teréz segítségét fogja kérni, akit akkoriban avattak szentté. (1925. május 17-én – szerk.megj.)
Kis Szent Teréz ugyanis megígérte halála előtt, hogy ő azzal fogja tölteni a Mennyországot, hogy jót tesz itt a földön.
Dénes:
Ki az a Lisieux-i Szent Teréz?
Apa:
Ő egy nagy szent volt, aki fiatalon, 24 évesen halt meg, és égi közbenjárására több csoda is történt.
Anita:
Szóval Zsolt bácsi anyukája Lisieux-i Szent Teréz közbenjárását kérte?
Apa:
Igen, sőt megfogadta, hogy ha gyermeke születik, kiteszi Teréz képét a lakásban.
Anita:
És így született meg Zsolt bácsi?
Apa:
Igen, így született, méghozzá egészségesen. Az orvos pedig csodálkozott, hogy az édesanya beteg szíve kibírta ezt a súlyos megerőltetést. Zsolt édesanyja néhány év múlva még egy kislánynak is életet adott, akit hálából Kis Szent Teréz nevére kereszteltek meg.
Dénes:
Akkor kérjük mi is Szent Teréz segítségét Marci meggyógyulásáért!
Narrátor:
A megfogyatkozott család hazatért és az ebédlőasztalhoz telepedve közösen imádkoztak Marciért. Sokáig imádkoztak, úgy tűnt, egy egész örökkévalóságig. Egyszer csak nyílt az ajtó, és beállított Anya. Mosolygott, ebből sejtették, hogy jó hírt hozott.
Anita: (Anyához rohan, átöleli)
Anya, mi van Marcival? Jól van?
Anya:
Hála Istennek, jobban van. A mentőben még nem tért magához, de miközben az orvosok vizsgálták a kórházban, kinyitotta a szemét és azt kérdezte: „Hol vagyok?”
Dénes:
Köszönjük, Szent Teréz!
Anya:
Mit mondtál, Dénes?
Anita:
Azt mondta Dénes, hogy „köszönjük Szent Teréz!”
Apa:
Tudod, amíg te a kórházban voltál, mi Lisieux-i Kis Szent Teréz segítségét kértük Marciért. Elmeséltem a gyerekeknek Zsolt barátom születésének különös történetét. Zsolt ma is vallja, hogy ő Szent Teréz közbenjárásának köszönheti az életét.
Dénes:
Azt is elmondta Apa, hogy Zsolt bácsi anyukája hálából kitette a lakásukba Szent Teréz képét.
Anita:
Látod, Anya, Teréz segített Marcinak is. Ugye, mi is kitesszük majd Lisieux-i Szent Teréz képét a lakásban?
Anya: (elképedve)
Na hát, erre nem is gondoltam. Amíg ti itt imádkoztatok, azzal egy időben Marci magához tért a kórházban. Az orvosok azt mondták, hogy Marci egészséges lesz, de még három napig benntartják a kórházban, megfigyelés alatt. - Köszönöm neked, Lisieux-i Szent Teréz, közbenjárásodat! - Természetesen mi is kitesszük Kis Szent Teréz képét a lakásban. Ezt nagyon jó ötletnek tartom. Életem végéig hálás leszek neki közbenjárásáért.
Narrátor:
Így is lett. Mire Marci egészségesen hazatért, a nappali falán már ott függött Lisieux-i Kis Szent Teréz mosolygós képe.
A család tagjai valahányszor ránéztek, hálásan gondoltak rá, és olykor még a szemük is elhomályosult az öröm és hála könnyeitől.
Apa és Anya pedig egy szép Lisieux-i Szet Terézt ábrázoló domborművet ajándékoztak saját templomuknak, hogy mások is megismerhessék a mindig mosolygós szentet, és kérhessék égi közbenjárását.
Kis Szent Teréz kedves mosolya bátorítsa a szomorú lelkeket Isten iránti határtalan bizalomra!
Befejező ének:
Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel
Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel.
Dicső király, az ég és föld Ura.
Szívem tied, légy annak is Ura! (kánonban is énekelhető)